II. Túpac Amaru perui szabadságharcost, Dél-Amerika egyik legnagyobb indián felkelésének vezetőjét 242 éve, 1781. május 18-án végezték ki. Túpac eredeti neve José Gabriel Condorcanqui volt, európai nevelést kapott, egy jezsuita iskolában szerzett műveltséget, nemzeti öntudatára az inka történelem tanulmányozása közben ébredt rá – írja a Rubicon.
A szabadságharc kitörése
Túpac népe a 18. század második felében még mindig kegyetlen elnyomás alatt élt: a perui inkák és meszticek a népesség csupán 10 százalékát kitevő spanyol birtokosok számára rabszolgákhoz hasonló körülmények között dolgoztak, a földeken, bányákban és a manufaktúrákban.
A Tungasuca faluban törzsfőnöki címet szerző Túpac megelégelte népe alávetettségét, 1780. november 4-én Antonio de Arrinaga kormányzó kivégzése után felkelést hirdetett. Célja az ősi főváros, a közeli Cuzco elfoglalása volt, ezért a hozzá csatlakozó mintegy 6000 őslakossal észak felé indult, azonban nem tudták meghódítani a fővárost.
Brutális kivégzés
A felkelést végül két tiszt, Ventura Landaeta és Francisco Cruz árulta el, a fővezér a gyarmatosítók fogságába esett, akik bestiális módon végeztek vele. Először végig kellett néznie, ahogy feleségét, gyermekeit és unokáit, majd leghűségesebb embereit is a szeme előtt végzik ki, majd a testi kínzások következtek.
Annak ellenére, hogy Túpac fogságba esett, az általa indított felkelés még egy évig megnehezítette a spanyolok dolgát, ráadásul az őslakosok gyarmatbirodalom más részein is háborút indítottak az európaiak ellen. A felszabadulás után Túpac a függetlenedő latin-amerikai államok hősévé vált, alakját mind a mai napig tisztelet övezi a kontinensen.
