Krúdy Gyula, a magyar irodalom egyik legtermékenyebb írója 90 éve, 1933. május 12-én hunyt el Budapesten. Csupán 15 éves volt, amikor megjelent első novellája, élete során több mint 60 regényt, 3000 elbeszélést, ezernél több cikket alkotott – írja a Múlt-kor.
Megszökött az érettségi előtt
Nyíregyházán született 1878. október 21-én, diákéveiben megalapította a Nyíregyházi Sajtóirodát, hogy hírekkel lássa el a fővárosi lapokat. Érdekes életének első kalandja az volt, amikor érettségi előtt megszökött. A fiatal Krúdy azt találta ki, hogy Debrecenbe megy, ahol hírlapíróként dolgozik majd, terve azonban meghiúsult: egyik tanára megtalálta és hazavitte.
Az érettségi vizsga után egy ideig a nagyváradi Szabadság munkatársa volt, 1896-ban a millenniumi ünnepségekre Pestre utazott, és végleg a fővárosban maradt. Itt alakította ki sajátos életformáját, gyakran látogatta a bohémvilág kedvenc találkozó- és mulatóhelyeit, ezeken a helyeken teremtődött meg írásainak sajátos légköre és itt talált rá különc figuráira is.
Tizenkilenc éves korában már évente jelentkezett 2-3 kötettel és naponta jelentek meg írásai különböző lapokban. Fáradhatatlanul dolgozott, írás közben csak rövid cigarettaszüneteket tartott.
Párbaj és mulatozás
Ettől kezdve testi erejéről, soha nem nyugvó szerelmi étvágyáról, a szakácsművészet, a finom italok iránt érzett vonzalmáról, féktelen mulatozásairól legendák keringtek a városban.
Saját életéről így írt: „Hírlapírónak szöktem el a szülői háztól, vidéki színésznőbe bolondultam, boldog voltam, művész voltam, ittam, mulattam, szerettem, nem is tudom, hogy mi történt velem…”
Kétszer nősült, négy gyermeke született, anyagi helyzete ritkán volt stabilnak mondható, többször fenyegette a kilakoltatás réme. El kellett költöznie a Margitszigetről, ahol 1918 óta lakott, utolsó éveit szegénységben, nehéz anyagi körülmények között élte.
1933 tavaszán állapota rosszabbodott, anyagilag is mélypontra került, az író május 12-én, hajnalban hunyt el, nevét számos utca, közintézmény, étterem őrzi.
