Benito Mussolini az első világháború után, 1922-ben lett Olaszország vezetője (Duce) 1925-ben pedig feloszlatta a parlamentet, ezzel beköszöntött a diktatúra korszaka –írja a Múlt-kor. Hatalomra jutását azonban nem mindenki ünnepelte, sőt többen merénylet útján próbálták eltávolítani az ország éléről.
Brutális terror
A gyilkossági kísérletek azonban nem jártak sikerrel, így Mussolini Etiópia megtámadását követően, 1936-ban szövetségre léphetett Hitlerrel, megalkotva a Berlin–Róma tengelyt. A második világháború Olaszország számára 1940-ben vette kezdetét, amikor megtámadták az összeomlás szélén táncoló, már a németek által kivéreztetett Franciaországot, egy évvel korábban a hadsereg pedig Albániába is bevonult.
A Duce hadereje Afrikában és a Balkánon is kudarcot vallott, mindemellett pedig a Szicíliában partra szálltak a szövetséges erők és a 150 ezer fős partizánsereg is egyre nagyobb fenyegetést jelentett. A partizánsikereket Mussolini hívei, karöltve a németekkel, brutális terrorral torolták meg, amelynek elszenvedői a hadműveletek helyszínén élő civilek voltak.
Véres bosszú
A szövetségesek és a partizánok katonai csapásai alatt végül összeomlott Mussolini fasiszta állama. A Duce szeretőjével 1945. április végén a svájci határ felé vette az irányt, de nem tudtak elmenekülni: április 27-én a Comói-tó melletti Dongo nevű falu közelében partizánok tartóztatták fel őket, és másnap mindkettőjüket agyonlőtték.
A Duce teste egy jelöletlen sírba került, és csak tíz év után hantolhatták el szülőfalujában.
