A legtöbb ember átlagosan 15-20 alkalommal pislog percenként, erre pedig azért van szükség, hogy védjük és nedvesítsük a szemünket, illetve eltávolítsuk az abban lévő szennyeződéseket. Gyakran kommunikációs funkciót is társítunk hozzá, így a kutatók érdeklődését is felkeltette, honnan származik ez a reflex – írja az Interesting Engineering.
A pislogás volt az egyik olyan tulajdonság, amely lehetővé tette a szárazföldi életre való áttérést a négylábúak főosztályába tartozó ősi állatoknak. Ez az evolúció nagyjából 375 millió évvel ezelőtt következett be. A pislogás kialakulásának visszakövetése azonban problémás volt, hiszen ez képesség a lágy szövetekben gyökerezik, amelyek nem maradnak fenn a fosszíliákban.
Thomas Stewart és Brett Aiello, a Penn State és a Seton Hill egyetem biológusai ezért dokumentálni kezdték az iszapugró géb, egy pislogó hal viselkedését. A közlemény szerint azért erre az állatra esett a választás, mert őseinkhez hasonlóan ez az alapvetően vízi hal is rengeteg időt tölt a szárazföldön. A kutatók nagysebességű videón, közelről kövedték az állat viselkedését.
Ezután összehasonlították anatómiáját egy másik vízi haléval, amely nem pislog. Ez segített feltárni, hogy az állat pislogása a meglévő izmok átrendeződésével fejlődhetett ki, amihez új szövetek is társultak. A kutatók azt is megfigyelték, hogy az iszapugró géb és az ember pislogása közel azonos hosszúságú. Sőt, a pislogás oka is hasonló, mint az embernek: a kiszáradt szem készteti őket erre, annak ellenére, hogy nincsenek könnycsatornáik. Így nyálkával és a környezetükből származó vízzel hoznak létre könnyet.
