Valamikor a Krisztus utáni I. században egy római orvos a Dunán átkelve maga mögött hagyta a frissen meghódított Pannónia provinciát, és belépett az úgynevezett Barbaricumba. Az ő szempontjából elhagyta a civilizációt, és a barbárok földjén folytatta útját kelet felé, de nyilván nem volt egyedül. Már csak azért sem, mert a nála lévő díszes, bronzból és acélból készült orvosi eszközök a kor csúcstechnológiáját képviselték, egy vagyont értek.
Az ilyen felszerelés pedig már önmagában azt feltételezi, hogy tulajdonosa a legmagasabban képzett doktorok közé tartozott, amilyenből néhány tucat lehetett csak a Római Birodalomban. Nem tudjuk, hogy ki volt ő és mi célból érkezett a „világ végén túlra”, ám azt igen, hogy a Duna-Tisza közén érte a halál: kétezer évig bolygatatlan sírját tavaly tárták fel régészek Jászberény mellett.
Maradványait, illetve a mellé temetett, rendkívüli minőségű és megmunkálású sebészeti eszközöket (fogók, tűk, csipesz, szikék) kedden mutatták be az ELTE BTK Régészettudományi Intézet Könyvtárában.
Közel világszenzációról van szó, hasonló minőségű orvosi eszközöket az I. századból eddig csupán egy helyszínről, Pompeiiből ismerünk
– fogalmazott a leleteket bemutató sajtótájékoztatón Dr. Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója.
50-60 éves lehetett
A 2000 éves római orvos újkori története közösségi régészek munkájával kezdődött, az ő leleteik alapján indítottak komplex ásatást a helyszínen az ELTE, a Jász Múzeum és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat szakemberei 2022-ben, amikor váratlanul rábukkantak a sekély, a mai felszíntől csupán 60 centiméterre fekvő, I. századi sírra.
A csontváz gerince és bordái elenyésztek, koponyája, hosszú csontjai és lábfejei viszont remek állapotban maradtak fenn. Lábai mellett, jobbról és balról eredetileg két fa láda őrizte a szenzációnak számító orvosi eszközöket. A sírt szerencsére elkerülték a fosztogatók, de Samu Levente, a feltárást vezető régész, ELTE Régészettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa megjegyezte: nem volt teljesen érintetlen.
Minden bizonnyal vad „gyalogolhatott végig” a hanton akár több alkalommal is, ennek nyomai egyrészt látszanak a csontokon, másrészt az egyik szike a halott lábától a feje mellé „vándorolt” az évszázadok során.
A férfi 50-60 éves korában érhette a halál, a maradványain nincsenek sérülésre, betegségre utaló jelek, sőt, a fogai kifejezetten jó állapotban voltak
– mondta el a szakember a 24.hu-nak.
A kormeghatározás szerint valamikor Krisztus után 25 és 125 között érhette a halál, a környezetében nem találtak hasonló korú leleteket.
Sebeket kezeltek, amputáltak
A lába mellett elhelyezett nagyobbik ládában – a ládák fa anyagának csak a nyomait találták meg – egy fogászati fogót, orvosi csipeszt és csontvésőt helyeztek a halott mellé, a kisebbikben négy szikét.
Utóbbiak pengéje acélból készült és cserélhető volt, nyelük díszes bronz ötvözet, illetve találtak még egy töredéket, mi lehetett fúró vagy egy nagyobb kés nyele. Mindez egy teljes orvosi szettet alkot, komplex beavatkozásokra alkalmas, és mint már említettük: a kor abszolút csúcstechnológiáját képviseli.
Csíramentesítés, fájdalomcsillapítás és vérpótlás híján a XIX. századig nem létezett testüregi sebészet, a doktorok „csupán” amputáltak, sérüléseket gyógyítottak, úgymond testfelszíni beavatkozásokat végeztek, csontokat kezeltek. A baktériumok akkoriban ismeretlenek voltak, fertőtlenítésre tapasztalati úton jutottak el az egyébként nagyon hatékony ecet és forró víz alkalmazásához.
A szarmatákhoz látogatott?
Ki volt ez az ember? Miért 75 kilométerrel a Római Birodalom határán kívül temették el Róma egyik „csúcsdoktorát”? Egyelőre minden részlet rejtély, amelyekre az antropológiai, genetikai stb. vizsgálatok deríthetnek majd fényt a közeli jövőben. Addig azonban a régészek többszörös feltételes módban fogalmazzák meg a lehetséges hipotéziseket.
Varga Benedek kiemelte, hogy az I. első századból mindössze 20 római orvost ismerünk név szerint, és mindegyikük görög származású volt. Így nem kizárt, hogy a Jászberénynél talált férfi is talán görög lehetett.
Dr. Gulyás András, a Jász Múzeum régész muzeológusa azt mondta lapunknak, hogy az I. századból származó régészeti leletek rendkívül hiányosak. A térségben ezt az időszakot szarmata kornak nevezik, egy elmélet szerint pedig a Jászság szarmata fejedelmi központ lehetett. Ha így volt, akkor
Elképzelhető az is, hogy légiókat kísérve jutott el a mai Jászberény térségébe. Pannónia meghódítása még Augustus császár uralkodása idején kezdődött, majd 70 körül vált önálló provinciává – erről már Dr. Borhy László akadémikus, régész, az ELTE rektora beszélt. Az integráció időszaka ez római oldalról, a határ megszilárdítása. Amint pedig a terület a birodalom részévé vált, teljesen logikus módon megjelenhettek itt is az úgynevezett vándorló orvosok. De hogy mit keresett a birodalom egyik csúcsorvosa a legkomolyabb eszközkészlettel a Barbaricumban, azt egyelőre senki nem tudja megmondani.
