Károly Róbert 1326. április 24-én lovagrendet alapított a Szent György Lovagrend tagjainak fő feladatai közé tartozott az ország és a kereszténység védelme a hitetlenektől, illetve a király személyi biztonságának megőrzése, az uralkodó érdekeinek érvényre juttatása, valamint tájékoztatása a személyét és hivatalát érintő ügyeiről – írja a Múlt-kor.hu.
Európa egyik legkorábbi világi eredetű lovagrendje volt, létszámuk nem haladhatta meg az 50 főt. Rendszeresen, havonta kellett ülésezniük, hogy megvitassák az aktuális közéleti, az országgal és a királlyal kapcsolatos ügyeket. A tagok szolidaritással és bajtársiassággal tartoztak egymásnak: „Továbbá ha a harczban valamelyik várostromlás közben az árokba vagy a lováról lebukik, egyik a másikat ott ne merje hagyni, amennyire csak gyakorolni lehet az emberi vitézséget a segítségnyújtásban.”
A lovagrend tagjainak előírták egy fekete, térdig érő kámzsás köpeny viseletét, amelynek belsejébe a szív tájékán hét betűt – I, V, I, S, H, F, S – hímeztek, amelyek a lovagrend jelmondatát alkotó szavak kezdőbetűiből álltak össze:
A Szent György Lovagrend I. Károly és fia, Nagy Lajos uralkodása alatt nagy befolyásra tett szert, Luxemburgi Zsigmond király viszont nem viseltetett bizalommal a társaság iránt, többek közt azért nem, mert a rend nagymestere egyike volt azon főuraknak, akik fogságba ejtették őt. Uralkodása alatt a Szent György Lovagrend ugyan háttérbe szorult, de nem szűnt meg. Visegrádi helytörténészek 1990-ben határoztak a szocialista érában tetszhalott társaság magyarországi újjáélesztéséről, és 1992. április 25-én újból életre keltették a Szent György Lovagrendet a budavári Nagyboldogasszony-templomban tartott szentmisén és lovagavatáson.
