Szombaton Jézus holtan feküdt a sziklába vájt sírban, legalábbis látszólag, ugyanis az üdvtörténet szerint a kereszthalála és a föltámadása közötti időben történt a pokolra szállása.
A katolikus tanítás szerint ez Jézus istenségéből következik: azt fejezi ki, hogy neki mindenkor hatalma volt és van a halál és az alvilág fölött. A pokol itt nem a kárhozottak bűnhődésének helyét jelöli, hanem a holtak országát, ahol az összes halott tartózkodik, létük egyedüli alapja az ószövetségi kinyilatkoztatás szerint az, hogy Isten ismeri és számon tartja őket. Az Újszövetségben Jézus föltámadásánál adva volt a tétel, hogy a megváltás javára vált azoknak is, akik már előbb éltek és meghaltak.
„Még nem mentem föl Atyámhoz”
Sötét volt még vasárnapra virradó hajnalban, Mária Magdolna kiment a sírhoz és észrevette, hogy a követ elmozdították. Hamar vitte a hírt Simon Péternek, aki egy másik tanítvánnyal együtt a maga szemével is meggyőződött arról, hogy a sírban valóban csak a gyolcs és a fejkendő feküdt, majd visszatértek az övéikhez. Csak Mária állt tovább a szikla előtt és sírt.
Egyszer csak benézett a sírba, ahol két, fehér ruhába öltözött angyal ült ott, ahol korábban még Jézus teste feküdt. Megkérdezték tőle, miért hullajt könnyeket, mire így felelt: „Mert elvitték Uramat, s nem tudom, hová tették”. Ezzel megfordult, és meglátta, hogy Jézus áll mögötte, aki ugyancsak azt kérdezte, miért sír. Mária azt hitte, a kertésszel beszél, megkérte, ha ő vitte el Jézus testét, adja ki neki. Jézus erre nevén szólította, mire Mária felkiáltott: Rabboni! Azaz: Mester! Jézus így felelt:
Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez, és vidd nekik hírül: fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.
Mária így is tett.
„Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek”
Este a tanítványok összegyűltek, félelmükben magukra zárták az ajtót. Egyszer csak megjelent Jézus, és köszöntötte őket: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. Ezzel rájuk lehelt és így folytatta:
Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.
A tanítványok közül az egyik, Tamás nem volt jelen, neki később újságolták a hírt, de ő kételkedett. Azt mondta, majd akkor hiszi, ha látja kezén a szegek nyomát, oldalán a sebet érintheti. Nyolc nappal később, mikor a tanítványok ismét együtt voltak, Jézus újra megjelent és Tamáshoz fordult, mutatta neki sebeit. Tamás megdöbbent: „Én Uram és Istenem!”
Mire Jézus: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek”.
Cikkünk János evangéliumából készült a Szent István Társulat Bibliája alapján.
