Bár a bécsi Képzőművészeti Akadémiára nem jutott be, Adolf Hitler soha nem vesztette el vonzalmát a festészet és a művészetek iránt, így hatalomra kerülve szorgalmasan gyarapíthatta műgyűjteményét. Nagyra törő világuralmi tervei mellett a náci diktátor egy grandiózus művészeti múzeum, a Führermuseum megteremtéséről álmodozott, amelyet szülővárosában, Linzben építettek volna meg – írja a Múlt-kor.
Kifejezetten erre a célra jött létre az Alfred Rosenberg vezette Einsatzstab (műveleti csoport), amely már 1940 októberétől tevékenyen gyűjtögette a műtárgyakat az elfoglalt területeken.
A műalkotások tekintetében a Harmadik Birodalom vezetői azonban rendkívül válogatósnak bizonyultak, mélyen megvetették a XX. századi modern művészeti irányzatokat, így Picasso, Kandinszkij, Matisse, Cézanne, Chagall és Van Gogh műveit is. Az utált és elfajzottnak nevezett műremekek egy része (több ezer festmény, rajz és szobor) hamuvá égett egy propagandisztikus célokat szolgáló, berlini náci rendezvényen, a többit pedig a műkincspiacon értékesítették.
A műkincsvadászok színre lépnek
Az európai műkincsekért aggódó amerikai művészeti múzeumok vezetői, neves művészettörténészek és restaurátorok vészjósló felszólalásainak hatására Franklin Delano Roosevelt támogatásával 1943-ban megalakult a Műemlékek, Képzőművészet és Archívumok (MKA). A csapatban összesen 350 ember tevékenykedett, ebből 60-an műkincsvadászok voltak, akik a háború alatt Európában életük kockáztatásával igyekeztek felkutatni az elrabolt műtárgyakat.
A terepen dolgozók közül nagyon sokan szembesültek azzal, hogy a németek rengeteg műkincset raboltak el, és azokat a Harmadik Birodalom területén tárolják. A titkos műkincsraktárak megtalálása rendkívül nehéz feladat volt, de szerencsés véletleneknek és a műkincsvadászok céltudatosságának hála szenzációs felfedezések is születtek.
A titkos rejtek felfedezése
Az egyik ilyen bombasztikus felfedezés egy fogfájásnak volt köszönhető. 1945. március 29-én a szövetségesek által elfoglalt németországi városban, Trierben az egyik műkincsvadászt, Robert Posey századost szörnyű fogfájás kínozta, így kénytelen volt fogorvost keresni a rommá lőtt városban. Posey a szerencse kegyeltje volt, ugyanis a fogorvos felajánlotta, hogy bemutatja őt művészettörténész vejének.
A vő bevallotta, hogy SS-tagként Göring marsall mellett Párizsban dolgozott, és segített a francia műkincsek összeválogatásában, amelyeket főnöke a németországi otthonába vitetett.
A műkincsvadászok így jutottak el az ausztriai Altausseebe, ahol egy sóbányában Hitler Linzben felállítandó múzeumának anyagait őrizték. Az óriási gyűjteményben sok egyéb kincs mellett több mint 6000 festmény, 230 rajz és akvarell, illetve 137 szobor is helyet kapott. Posey és kollégája, Lincoln Kirstein 1945. május 12-én bejutott a bányába, ahol olyan mesterművekre bukkantak, mint például Jan van Eyck XV. századi genti szárnyas oltára, vagy Michelangelo Brugge-i Madonnája, de előkerült Hitler egyik nagy kedvencének, a XVII. századi holland festőnek, Johannes Vermeernek Az asztronómus című festménye is.
Az MKA fáradhatatlan tagjai a bajorországi Neuschwanstein kastélyában is egy igen értékes, több mint 6000 darabból álló, festményeket, ékszereket és bútorokat tartalmazó gyűjteményre bukkantak. A Bajor-Alpokban fekvő Berchtesgadenben pedig megtalálták Göring elrejtett magángyűjteményének jelentős részét, több mint 1000 festményt és szobrot.
