Tudomány

Segédmunkásból lett az ország legnagyobb filozófusa

hamvasbela.hu
hamvasbela.hu
A szocialista rendszer elnyomta Hamvas Bélát, az egyik legnagyobb magyar filozófust, aki segédmunkásként és raktárosként volt kénytelen dolgozni, de szabadidejében fáradhatatlanul írta esszéit, szanszkritül tanult, valamint latin, görög, héber és kínai szerzőket fordított. Halála után számos díjjal ismerték el munkásságát.

Hamvas Béla posztumusz Kossuth-díjas író, filozófus, esszéíró, 126 éve, 1897. március 23-án született. Életében elhallgatás, magány és értetlenség volt osztályrésze, halála után azonban több díjjal is elismerték munkásságát.

Az első világháború kitörésekor önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett, a kadétiskolai kiképzés után 1916-tól az orosz fronton szolgált, kétszer is megsebesült. A vesztes háború után Hamvas a pesti egyetem bölcsészkarának magyar–német szakos hallgatója lett, emellett a Konzervatórium zeneelméleti előadásait látogatta, és alkalmi hallgatója volt az orvostudományi karnak is.

Irodalmi pályára lép

Első irodalmi tárgyú írásai 1919-20-ban a pozsonyi Tavasz című folyóiratban jelentek meg, diplomája megszerzése után pedig a Budapesti Hírlap és a Szózat című lapok újságírója lett. Később a Fővárosi Könyvtárban helyezkedett el, ahol könyvtárosként dolgozott.

Ez az időszak írói szempontból életének egyik legtermékenyebb időszaka volt: sorra jelentek meg esszéi, tanulmányai, recenziói többek között az Athenaeumban, az Esztétikai Füzetekben, a Forrásban, a Katholikus Szemlében, a Nyugatban, a Sorsunkban és a Válaszban.

1935-ben Kerényi Károllyal közösen megalapította a Sziget-kör elnevezésű, a klasszikus görög hagyományból merítkező szellemi műhelyt, és közösen szerkesztették a Sziget című folyóiratot is.

A kommunista rendszer elnyomta

Miután Magyarország belépett a második világháborúba, háromszor is behívták katonai szolgálatra, harcolt a szovjet fronton is. Amikor egységét 1944-ben Németországba vezényelték, megszökött, és feleségével Budapesten bujkált. A főváros ostroma alatt Remete-hegyi lakásukat bombatalálat érte, elpusztult évtizedek óta gondosan gyűjtött könyvtára és több ezer oldal kézirata.

A háború után az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai című sorozatot szerkesztette, de 1948-ban a dogmatikus kommunista kultúrpolitikát képviselő Keszi Imre és Lukács György sorozatos bírálatai és támadásai után B-listára került, állásából felfüggesztették, majd nyugdíjazták.

Ezután földműves-igazolványt váltott ki, és sógora szentendrei kertjét művelte, 1951-től Bokodon, Inotán, majd Tiszapalkonyán az Erőműberuházó Vállalat építkezésein volt raktáros és segédmunkás. Irodalmi pályáját azonban nem hagyta maga mögött: szabadidejében szanszkritül tanult, latin, görög, héber, kínai szerzőket fordított.

A vállalati ünnepségeken zongoristaként szerepelt, egyik főnökét pedig még az érettségire is felkészítette. 1957 tavaszán megpróbálta visszaszerezni könyvtárosi állását, de kérését elutasították, és fizikai munkásként nyugdíjazták 1964-ben.

Életének utolsó éveit Budapesten töltötte, fáradhatatlanul írta esszéit és tanulmányait. 1968. november 3-án agyvérzést kapott, négy nappal később, november 7-én meghalt.

Az irodalom legendás alakja lett

Életében csak két kötete jelent meg, a Láthatatlan történet című esszégyűjtemény, valamint a feleségével közösen írt Forradalom a művészetben című tanulmánykötet. Halála után írásai szamizdatban terjedtek, a műveit övező hivatalos hallgatás csak 1983-ban tört meg A világválság című munkájának kiadásával, majd 1985-ben napvilágot látott méltán híres regénye, a Karnevál.

Ezt követően sorra láttak napvilágot esszéi, nagyobb lélegzetű tanulmányai és regényei: a Silentium, a Titkos jegyzőkönyv, az Unicornis, a Scientia Sacra, Az öt géniusz, A bor filozófiája és még rengeteg másik alkotás. Műveinek újrakiadásai a mai napig folyamatosan jelennek meg.

Hamvas az úgynevezett szakrális metafizika utolsó nagy egyénisége volt. Gondolkodásának középpontjában mindig az Egész állt, műveiben a hagyományt, az emberiség népen, fajon, nyelven, koron túli közös és egységes szellemi tudását vizsgálta, amelyet szerinte legtisztábban a szent könyvek közvetítenek. Ezért tanulmányozta a legkülönfélébb kultúrák, vallások írásos emlékeit, a Bibliától kezdve Lao-ce és Konfuciusz művein, Buddha beszédein keresztül a tibeti Halottaskönyvig.

Több posztumusz díjjal is elismerték munkásságát: 1990-ben Kossuth-, 1996-ban Magyar Örökség, 2001-ben Magyar Művészetért díjat kapott. Felbecsülhetetlen szellemi örökségét több társaság is ápolja.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik