Az ENSZ kezdeményezésére 1993-tól kezdve március 22. a víz világnapja. Célja, hogy felhívja a figyelmet a mindenki számára elérhető tiszta ivóvíz fontosságára, illetve a Föld édesvízkészleteinek veszélyeztetettségére. A szárazodással párhuzamosan világszerte egyre több embert fenyeget ivóvízhiány, főként Afrika és Dél-Ázsia érintett, de még az olyan, vízjárta területként ismert régiók is egyre nagyobb bajba kerülnek, mint a Kárpát-medence.
A víz megtartása
A 2022-es rendkívüli szárazság az idei évben is folytatódni látszik, az egész ország számára egyre sürgetőbb, hogy korszerű szemlélettel alakítsuk át vízgazdálkodásunkat, különösen a szárazsággal leginkább sújtott területeken – írja a víz világnapjára kiadott közleményében a WWF Magyarország. Jelenleg több vízpótlási projekt zajlik, ezek elsősorban a folyókban lévő vízmennyiség átvezetését célozzák a szárazodó területekre, ám a szervezet szerint a mesterséges vízpótlás nem elegendő és nem fenntartható megoldás. A korábbiaknál sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni
Ez magában hordozza a területhasználat átalakítását, tehát egyes helyeken fel kell hagyni az eddig alkalmazott termelési módokkal, hogy az időszakosan vízjárta földeket a víz megtartására tudjuk használni. Ha nem lépünk sürgősen, a vízhiány egyre nagyobb károkat fog okozni. A mesterséges vízpótlást mindenképpen meg kell előznie a víztakarékossági intézkedéseknek, ami rögtön a területhasználat tervezésével kezdődik: vízhiányos, illetve szárazodó területeken nem végezhetünk nagy vízigényű mezőgazdasági vagy ipari tevékenységet. Valamennyi vízhasználónak tisztában kell lennie a víz értékével, és különös hangsúlyt kell fektetni arra, hogy kevesebb vizet igénylő termelési gyakorlatok terjedjenek el.
Bezárt folyók, elsivatagosodás
Folyóink szabályozottak és árvízvédelmi töltések között folynak, ez számos kis patakra és csatornára is igaz. Ma már rendkívül kicsi az a folyókat kísérő hullámtér, ami alkalmas a víz befogadására, a magyarországi folyók természetes árterei eredetileg az ország mai területének közel 23 százalékát, összesen több mint 21 000 km2-t érintettek. A folyószabályozások következtében azonban méretük jelentősen csökkent, a természetes árterek 90 százaléka eltűnt. Ha ennyivel kisebb terület áll ma rendelkezésre a vízkincs befogadására, akkor nem csodálkozhatunk, hogy elsivatagosodási folyamatok figyelhetők meg szerte az országban.
„A Duna vízgyűjtőjén élő folyókra van szükség, melyek nincsenek mindenhol árvízvédelmi töltések közé szorítva, és nem terheltek duzzasztógátakkal. A természetesebb folyók az emberek és az egész élővilág számára is több hasznot hoznak. Ma Magyarországon abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy »víznagyhatalom« vagyunk. Valójában csak a nagy folyóink közvetlen közelében beszélhetünk ilyesmiről, hosszan tartó szárazság esetén már ott sem” – mondta Gruber Tamás, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának vezetője.
A folyók és vízpartok élővé tétele nemcsak amiatt fontos, hogy a halak és a vízparti madarak száma ismét növekedésnek induljon. A lakossági igények, a talaj- és vízkímélő mezőgazdálkodás megkívánja, hogy a víz ne csak a csatornákban, a meder mélyén legyen jelen, vagy szárazság esetén még ott se. A folyókon levonuló valamennyi árhullám vizét úgy kellene kezelni, hogy azok eljussanak a tározásra alkalmas helyszínekre, és ott megőrizhessük őket. A területhasználat vízmegtartást fókuszba állító megváltoztatása a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik legfontosabb, legsürgősebb intézkedése, mert az időnk és a vizünk egyre csak fogy.
Kiemelt képünkön az alacsony vízszintű Duna látható, a Szabadság- és Margit-híd között fényképezve 2022. augusztus 19-én.
