Eddig ismeretlen régészeti lelőhelyet találtak Dunavecsén, egy okosgyár építését megelőző régészeti kutatások során – derül ki a Schneider Electric közleményéből.
A feltárást végző Kecskeméti Katona József Múzeum szakemberei szerint az őskori, azon belül is a neolitikum időszakára (Krisztus előtt 6000-5400) visszavezethető település jelentősnek számít, hiszen a Duna-Tisza-köze és Bács-Kiskun vármegye környékén ritkák az ezen korszakhoz tartozó leletek.
Az őskori településen a leglátványosabb felfedezés egy mély árok volt, amely telekhatár, védelmi építmény vagy vízelvezető lehetett. Számos gödör is előkerült, ezek élelemtárolásra szolgálhattak. Ezen kívül sok festett, díszített kerámiatöredéket, állatcsontot, őrlőkövet, és pattintott kőpengét találtak.
A neolitikum technikai újításai a csiszolt kőeszközök, az agyagból formált, kiégetett kerámiaedények és tárgyak, valamint a szövés, fonás eszközei voltak – valószínűsíthetően ezek maradványait találtuk meg az ásatás során
– árulta el Molnár Karola, a Kecskeméti Katona József Múzeum ásatásvezető régésze.
A római kori település lakói az úgynevezett szarmaták, egy iráni eredetű, nomád lovas nép tagjai voltak. A szarmaták a Krisztus utáni 1. században érkeztek a Kárpát-medencébe és egészen az 5. századig jelentős erőt képviseltek a térségben. Itt is főként árkokat, árokrendszereket, méhkas alakú élelemtároló vermeket találtak, de rábukkantak egy kútra és egy földbe mélyített, szabályos téglalap alakú épületre is. Az ásatás során előkerültek még állatcsontok és római kori szarmata kerámiatöredékek, de mind közül kiemelkedik egy kisméretű fazék, és egy szárnyas alakkal díszített római terra sigillata töredék, amely jó minőségű luxuskerámiának számított abban az időben.
