Február 6-án hajnalban a régióban még soha nem tapasztalt, 7,8-as földrengés pattant ki Törökország déli részén, Gaziantep városának közelében, majd később még több komoly utórengés történt. Törökországban és Szíriában épületek ezrei dőltek össze szinte kártyavárként, a halottak száma meghaladja a 40 ezret.
A beszámolókat figyelve már az is megdöbbentő, hogy a beton- és kőhalmazból élő embereket emelnek ki a mentőcsapatok, az pedig szinte már csodával határos, hogy még a tragédia után több mint 12 nappal is találtak túlélőket, miközben a térségben a hazaihoz hasonló, hideg téli idő van.
Lépjünk most kissé hátrébb az aktuális eseményektől, hasonló helyzet természeti katasztrófák, háborús pusztítás nyomán bárhol és bármikor kialakulhat, mint ahogy számtalanszor meg is történt. Hogyan lehet napokig túlélni a romok alatt, sokszor a mozgást is gátló szűk helyeken? Mikor adja fel a szervezetünk, és miként adhat erőt a tudatunk? Dr. Sáfár Brigittával, a Magyar Vöröskereszt országos katasztrófavédelmi szakmai vezetőjével és Kériová Anikóval, a szervezet Katasztrófavédelmi Csoportjának egészségügyi koordinátorával beszélgettünk.
A hidratáltság és tápláltság fontos
Kezdjük fizikai adottságokkal, miután azt gondolhatnánk, itt azért eléggé adottak a határok: általánosan elterjedt nézet, miszerint az ember 3-4 napig él túl víz nélkül, míg élelem híján akár hetekig. Cikkünk megírásakor viszont 296 óra volt a leghosszabb idő, ami után még sikerült élve megmenteni embereket: Törökországban egy nőt, egy férfit és egy gyereket.
Minden ember és minden helyzet más és más, nem lehet pontosan »definiálni« az időszakot, amíg egy ember élelem és víz nélkül képes életben maradni
– mondja a 24.hu-nak Kériová Anikó. Hozzáteszi: nyilván a helyszínekre sem tekinthetünk egységes környezetként, akár csapadékból akár más forrásból itt-ott összegyűlhet némi víz például.
Amennyiben nem, elsősorban az általános egészségi és tápláltsági állapot a túlélés legfontosabb záloga. Krónikus betegséggel élő, alultáplált, rossz kondícióban lévő emberek nyilván nem bírják olyan sokáig, mint a fiatal, életerős, jó minőségű tápanyagokkal feltöltött szervezet – különböző emberek tűréshatára nagyon eltérő lehet.
A túlsúly nem biztos, hogy segít, mert hiába a gazdag energiatartalékok, ha a szervezet működése egyéb okok miatt olyan, hogy nem tudja megfelelően aktiválni. Szükség adta folyadékforrásként nyilván felmerül az ember önnön vizeletének elfogyasztása, de a folyadékbevétel csökkenésével a vizelet mennyisége arányosan csökken.
A számtalan eltérő egyedi tényező okán Kériová Anikó szerint tehát nem lehet egységesen kijelenteni, mennyi időt bír ki egy ember élelemtől és víztől elzárva. Ami biztos, hogy rengeteg múlik a mentális felkészültségen is, sőt a fizikai és lelki erőnlét egymástól szétválaszthatatlan.
Észhez kell térni
Elképzelhetetlen az érzés annak, aki még soha nem élte át: sötétben bezárva akár sérülten, étlen és szomjan nem tudva, hogy ránk talál-e valaki, vagy hiába éltük túl a tragédiát, mégis lassú halálra ítéltettünk. Kétségbeesés, reménytelenség, pánik – sorolhatnánk hosszan a fogalmakat. Az biztos, az ember beszűkült tudatállapotba kerül, és az élete múlhat rajta, mennyire képes „észhez térni”.
Alapvetően meghatározza a tudat- és lelkiállapotot egyrészt az, hogy megsérültünk-e, illetve szó szerint beszorultunk valami alá, mozgásképtelenné váltunk, vagy van némi tér körülöttünk
– fogalmaz Sáfár Brigitta.
Mekkora baj lehet a sérülésből? Képesek vagyunk elsősegélyben részesíteni magunkat? Krónikus betegségek esetén megvannak a szükséges gyógyszereink? Ezen kérdések tisztázása rendkívüli módon határozza meg a tragédia utáni lelki hangulatot. Miként a fizikai tényezőknél, úgy lelkiekben is döntő lehet az általános mentális állapot: mennyire tudok gondoskodni magamról, hogyan kezelem a krízishelyzeteket, van-e tapasztalatom.
Küzdj és bátoríts
Óriási segítség, ha az ember nincs egyedül, családtaggal, szomszéddal tartják egymásban a lelket, még egy háziállat jelenléte is nagy előny. Sokaknak erőt ad, ha nem passzív áldozatként vesznek részt a krízishelyzetben, hanem aktívan segíthet másokon vagy akár saját magán: legyen ez elsősegély, bátorítás, a szabadulás érdekében tett erőfeszítés, jelzés a külvilág felé – amit csak a helyzet megkövetel és lehetővé tesz.
A mentésben részt vevők részéről lényeges a kommunikáció, hogy állandó információval lássák el a csapdába esetteknek, a menekülés reményét fenntartva tartsák bennük a lelket. A Vöröskereszt egyébként szervez olyan lakosságfelkészítő tanfolyamokat, ahol magatartásformákat, gyakorlati és elméleti tudást lehet elsajátítani.
Ezek segíthetnek felkészülni, hogy esetleges krízishelyzetben minél jobban reagáljunk, passzív áldozat helyett aktív önmentőkké váljunk
– mondja Sáfár Brigitta hozzátéve: soha, semmilyen esetben nem szabad átesni a ló túloldalára sem, katasztrófák idején a laikus indokolatlan hősködése a legtöbbször balul sül el.
Sikeres mentés után az áldozat állapotának stabilizálására, azaz fizikai ellátásra van elsősorban szüksége. A következő lépés a trauma feldolgozása pszichológus, komolyabb esetben pszichiáter irányításával, ez egyéntől függően hetek, hónapok, sőt évek kérdése lehet. Extrém stresszhelyzetben mindenki másként reagál, egyesek látszólag könnyen feldolgozzák a történteket, másokat akár életük végéig kísértenek az átélt borzalmak: az utólagos gondozás lényege a prevenció, a poszttraumás stressz szindróma megelőzése.
