Géza nagyfejedelem 950 körül látta meg a napvilágot, és 972-ben követte apját, Taksonyt a trónon. Ebben az időben már lezárultak a külföldre vezetett hadjáratok, a két nagyhatalom, a Német-Római Császárság, és Bizánc közeledett egymáshoz, ami Gézában is azon törekvést erősítette, hogy csatlakozzon a keresztény uralkodók családjához. A 973 húsvétján tartott nevezetes quedlinburgi birodalmi gyűlésre Európa számos keresztény és pogány uralkodója mellett Géza is menesztett egy 12 előkelőből álló követséget Ottó császárhoz, ami vélhetően előkészítette a nagyfejedelem és családja megkeresztelkedését.
Sikerült stabil partneri kapcsolatot kiépítenie a nyugati szomszéddal, diplomáciai érzékét pedig kiválóan mutatja, hogy a nyugalmat azzal teremtette meg, hogy legelszántabb ellenségének leányát, Bajor Gizellát kérte meg fia számára. A házasság kulcsfontosságúnak bizonyult a magyar állam jövője szempontjából, hiszen annak is köszönhetően hazánk
– írja a Rubicon.hu.
Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy valószínűleg már Géza is szembeszállt a szuverén törzsfőkkel az állam egyesítése érdekében – hiszen több forrás is kiemeli, hogy „vér tapadt kezéhez” –, annyi azonban biztos, hogy az Ottókkal fenntartott kapcsolat komoly szerepet játszott a magyarság sikeres megtérítésében.
És vajon miért nem ő maga lett a magyarok első királya? A választ nem tudjuk, ám Szent István legendájában találunk egy baljós utalást, amikor egy éjjel gyönyörű ifjú képében megjelent Géza előtt az Úr küldötte, és ezt mondta: „Béke veled, Krisztus választottja, megparancsolom, hogy szűnjenek meg gondjaid. Nem néked adatott meg véghezvinni, amit eszedben forgatsz, mert kezedet emberi vér szennyezi be. Tőled származik a születendő fiú, kire az Úr mindezek elrendezését az isteni gondviselés terveinek megfelelően rábízza”.
