Mélytengeri porcos halak kövületeit tárták fel a Baranya megyei Orfű közelében, Tekeres mellett – írja az MTI az ELTE közleményére hivatkozva. A középső miocén időszak badeni emeletében képződött (15,2-12,6 millió éves) tengeri üledékből nyert leletanyag az egész Kárpát-medencében egyedülállónak számít. Az ősmaradványok vizsgálatával a tudomány közelebb került a Kárpát-medence egykori mélytengeri gerinceseinek teljesebb megismeréséhez.
Magyarország nagy részét a korszakban a Központi-Paratethys nevű beltenger foglalta el, ezért hazánkban számos badeni korú lelőhely ismert, többek között a Mecsekben, a Bakonyban és az Északi-középhegységben. Ezek között több lelőhely gazdag porcos halak kövületeiben.
A tekeresi porcoshal-fauna legizgalmasabb tagjai az úgynevezett tömörfejűek.
A porcos halak mindig is megkülönböztetett szereppel bírtak a tengeri gerincesek közt, ennek hátterében sokféleségük, egzotikusságuk és sokszor veszélyességük áll. A mélytengeri porcos halak viszont egészen mások, ezek inkább sci-fiszerű megjelenésükről ismertek.
A munka néhány, Németh Tamás ősmaradvány-gyűjteményében levő foggal kezdődött. Ezek az orfűi mesterséges tavak vidékéről, Tekeres mellől származtak. A kutatók felkeresték a fogkövületek lelőhelyét, ahol összesen több mint félezer porcoshal-fosszíliát találtak.
A ma élő tömörfejűek, más néven kimérák kifejezetten mélytengeri állatok. Ezek a kevéssé ismert porcos halak a tengeraljzat közelében élnek, itt keresgélik főleg puhatestűekből és más gerinctelenekből álló táplálékukat. Farokúszójuk elvékonyodik, mellúszóik és szemük nagy, a hátúszójukon pedig egy méretes tövis van.
„A porcos halak közt egyedülálló módon rendelkeznek kopoltyúfedővel. A tekeresi kiméramaradványok állkapocselemek. Hazánkból, sőt a Kárpát-medencéből eddig nem ismertük ezeknek a különleges, primitív porcos halaknak semmilyen maradványát. Hozzánk legközelebb az ausztriai Teiritzberg mellett kerültek elő kimérakövületek” – emelte ki Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának munkatársa, a vizsgálat vezetője.
A tekeresi porcoshal-faunában más mélytengeri taxonok is megjelentek: a leletanyagban a kutatók kimutattak tehéncápákat, tüskéscápákat, világítócápákat és kutyacápákat is, melyek ma élő leszármazottai is a mélytengeri élőhelyek lakói. „Napjainkban a mélytengeri élőhelyek mind közül a legrejtélyesebbek és egyben a legnehezebben elérhetőek is. Ezeken a helyeken speciális nyomás- és fényviszonyok uralkodnak, a tápanyagellátottság korlátozott. Az itt élő állatfajok gyakorlatilag elszigetelve fejlődtek, teljesen egyedi életközösségeket kialakítva. A 19. századig általánosan elterjedt nézet volt, hogy ezeken az élőhelyeken csak alig van élet, ám hála a rohamosan fejlődő kutatási módszereknek, mára már tudjuk, hogy ez egyáltalán nincs így” – mondta Szabó Márton.
A leletanyagban egyebek mellett megjelennek még a homoki tigriscápák, a makócápák, a tigriscápák, a rókacápák, az óriáscápák, a macskacápák, a sasráják, a tüskésráják és a manták is. A szakértők úgy vélik, hogy egy vízalatti csuszamlás sodorta egy helyre a leleteket.
A kutatómunkában Szabó Márton mellett Kocsis László (Lausannei Egyetem, Svájc), Mohr Emőke (ELTE, Őslénytani Tanszék), Szabó Péter (Pécsi Tudományegyetem, Szentágothai János Kutatóközpont) és Sebe Krisztina (Pécsi Tudományegyetem, Földtani és Meteorológiai Tanszék) vettek részt. A tanulmány a Papers in Palaeontology című tudományos folyóiratban jelent meg.
