A Kossuth Lajost megáldó rabbi legendája máig egyedülálló helyet foglal el a magyar zsidó folklórban. Arról, hogy a sátoraljaújhelyi rabbi hogyan áldotta meg a fiatal Kossuthot, számos változatot olvashatunk a különféle enciklopédiákban, hitközségi monográfiákban, rabbik életrajzaiban, illetve profiljukat tekintve egymástól távol álló internetes oldalakon. Figyelemre méltó, hogy ez a „haszid történet” a nem zsidók, különösen az északkelet-magyarországi megyék falusi lakosai körében is ismerős. idézi Michael K. Silber Kossuthot megáldja egy rabbi. Egy politikai legenda metamorfózisa című, a Történelmi Szemlében megjelent tanulmányát a Múlt-kor.hu.
Ebben a térségben a csodarabbik egész láncolatának az emlékezete nyomon követhető, akik egyaránt fogadtak zsidó és nem zsidó kérvényezőket, gyógymódokat javasoltak, tanácsokat, jóslatokat, áldásokat és amuletteket osztogattak. Történetünk hőse, Teitelbaum Mózes (1759–1841) sátoraljaújhelyi rabbi 1808-ban telepedett át Galíciából, hogy átvegye a sátoraljaújhelyi rabbiságot. Idővel a cádik szerepét is magára vállalta, és hírneve mint csodarabbi széles körben elterjedt.
Tény, hogy a fiatal Kossuth és korának legtekintélyesebb magyarországi haszid rabbija egyaránt Sátoraljaújhelyen élt. A történet szerint a kis Lajost olyan betegség dönti le a lábáról, amelyet a legjobb orvosok sem képesek meggyógyítani. Bár a szülők szkeptikusak voltak, kétségbeesésükben magukhoz rendelték Sátoraljaújhelyről a rabbit, akiről úgy hírlett, hogy csodával határos módon reménytelen betegeket is megmentett már.
Majd megjósolta, hogy nagy ember lesz belőle, aki dicsőséget hoz nemzetére, hosszú életének köszönhetően még a század végét is megéri, halálakor pedig gyászolni fogja az egész nemzet, mely legnagyobb büszkeségének tekinti majd.
