A szesztilalom eltörlése után Boston egyik legfelkapottabb szórakozóhelye lett a Cocoanut Grove: az 1940-es évekre több, trópusi, egzotikus díszletekkel hangulatossá tett helyiségből állt. A műpálmák és a bambusz, illetve rattan díszletek tömegével kidekorált klub már az alagsorban is terjeszkedett, ahol a konyhák, a hűtőkamra és a raktár közé ékeltek egy zenés termet – írja a Múlt-kor.hu.
Sötét, füst, tűz és pánik
A Cocoanut Grove kapacitása hivatalosan 470 fő volt, azonban a tulajdonos, Barnet „Barney” Welansky nem a szabályok betartásáról volt ismert. A pincében helyet kapó Melody Lounge-t a tűzoltóság szakértői megfelelőnek találták, ám az új helyiség szórakozóhelyként való működtetéséhez nem voltak meg a szükséges hatósági engedélyek. Így vendégeket sem fogadhatott volna.
Az ominózus estén, 1942. november 28-án egyes szemtanúk a Melody Lounge pálmafa-dekorációi közt láttak egy villanást, majd a terem egész díszítése lángra kapott. Egyesek szerint egy (illegálisan) ott dolgozó 16 éves fiú próbált egy gyufa lángja mellett visszacsavarni a helyére egy kilazult villanykörtét, ez azonban nem nyert bizonyosságot. A pincehelyiségből egyetlen kijárat volt: a felfelé vezető lépcső, amelyet azonnal megrohantak az emberek, miközben a bárpult mögött dolgozók szódásüvegek vízsugaraival próbálták megfékezni a tüzet. A lángok azonban felhőként, a szemtanúk szerint egyfajta tűzgolyóként terjedtek felfelé, szerte az épületben, a vendégeken pedig a teljes pánik lett úrrá.
Csaknem 500 halott
A legtöbb kétségbeesett vendég a főbejáraton keresztül próbált kimenekülni, amely egy forgóajtó volt. Az egymást taposó, eszméletüket, majd életüket vesztő emberek teste ezt hamar eltorlaszolta, és a tűz után a mentőcsapatok mintegy 200 holttestet találtak csak ezen az egy helyszínen. Néhányukat valósággal széttépték a kitörni próbálók. Súlyosbította a helyzetet, hogy több meglévő kijárat szándékosan átjárhatatlanná lett téve – több oldalsó ajtó zárva volt, mások azon egyszerű oknál fogva nem nyújthattak menekülési lehetőséget a bent rekedteknek, hogy befelé nyíltak, a tömeg pedig nekik feszült.
A borzalmas tűzesetben összesen 492-en vesztették életüket – többen, mint ahányan egyáltalán bent tartózkodhattak volna. Csodával határos módon nagyjából ugyanennyien élték túl az esetet. Bár utóbbiak száma kevésbé pontos, az arány jól mutatja, mennyivel a legális befogadóképességén felül működött a Cocoanut Grove.
A tulaj, Welansky a tragikus estén nem tartózkodott a Cocoanut Grove-ban – éppen a Massachusetts General Hospital nevű kórházban lábadozott egy szívrohamot követően. Az esettel kapcsolatban 19 rendbeli gondatlan emberöléssel vádolták meg, és 12-től 15 évig terjedő büntetést szabtak ki rá. Egészségügyi állapota miatt végül négy év után szabadon engedték – miután rákot állapítottak meg nála, az állam kormányzója kegyelemben részesítette –, és néhány héttel később meghalt. Szabadon bocsátásakor állítólag azt mondta, „bárcsak meghaltam volta a többivel a tűzben”.
