IV. (Szép) Fülöp fiatalon, 17 évesen került trónra 1285-ben komoly ambíciókkal és elképzelésekkel: mindenekelőtt centralizálni akarta hatalmát, amit bürokratikus rendszere révén igyekezett megvalósítani. Majdnem három évtizedes országlása során – modern szóval élve – „menedzserként” irányított, hiszen közvetlenül sem a hadi, sem a kormányzati ügyekben nem vett részt, hanem a szükséges feladatokat kisnemesi vagy polgári származású minisztereire bízta – írja a Rubicon.hu.
Centralizációs törekvéseiben a kíméletlenség jellemezte, politikájának finanszírozása érdekében a XIII. század utolsó éveiben gátlástalan módon rontotta az általa vert pénzt, és súlyos hadiadókat vetett ki. Ezek a bevételi források természetesen lassan elapadtak, Szép Fülöp idővel VIII. Bonifác pápával is hajlandó volt konfliktust vállalni annak érdekében, hogy az egyházat is megadóztassa, közben 1306-ban a zsidók kiűzésével, 1307-től pedig a Templomos Lovagrend elleni koncepciós per segítségével is megpróbálta feltölteni kincstárát.
Ez utóbbiban mutatkozott meg talán leginkább a királyi hatalom ereje: a templomosoknak azért kellett pusztulniuk, mert jelentős vagyonnal, és az eladósodó Fülöpnél komoly kintlevőségekkel rendelkezett. Az uralkodó tehát lényegében hitelezői ellen folytatta le azt a pert, mely 1314-ben Jacques de Molay templomos nagymester máglyahalálával zárult.
A legendákat nálunk nem kevésbé kedvelő franciák szerint de Molay a máglyán – V. Kelemen pápa és a sensi érsek mellett – Szép Fülöpöt is megátkozta, akit „végzete” látszólag igen hamar utolért. A király ugyanis 8 hónappal a nagymester halála után, 1314 őszén vadászat közben rosszul lett, majd november 29-én – 46 esztendősen – befejezte életét. Fülöp sorsában aztán családja és birodalma is osztozott: bár az uralkodónak három fia is született, 1328-ban már egy új dinasztia, a Valois család foglalhatta el Franciaország trónját, mely hamarosan szembe kellett nézzen a százéves háború megpróbáltatásaival.
