Idén január 15-én, helyi idő szerin késő délután egy óriási robbanásos vulkánkitörés történt a Csendes-óceán nyugati peremén lévő Tonga szigetív mentén. Az eseményről először csupán űrfelvételek tájékoztattak, amelyek megdöbbentették a szakembereket: a képeken egy több mint 30 kilométer magasságba jutó, mintegy 600 kilométer szélesre kiterjedő vulkáni hamufelhő jelent meg. A kitörés hangját több mint 10 ezer kilométer távolságban, Alaszkában is hallották, szerte az óceáni térségben, még az Atlanti-óceán területén is szökőárak nyomultak a partokra, a légköri nyomáshullám pedig többször megkerülte a Földet. Ilyen kitörést évtizedek óta nem figyeltek meg.
A vulkánkitörésről egymás után jelennek meg meglepő tudományos eredményeket közlő tanulmányok, felfedve a modern műszeres megfigyelések óta legnagyobb vulkánkitörés sajátságait – ezekről küldött rövid összefoglalót a 24.hu-nak Dr. Harangi Szabolcs geológus-vulkanológus professzor, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet igazgatója, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője.
Ilyet még soha nem figyeltek meg
November elején egy brit-német kutatócsapat mutatta ki, hogy a víz alatti Hunga Tonga-Hunga Ha’pai tűzhányóból kiáramló vulkáni hamufelhő magassága elérte az 57 kilométert, azaz áttörte a sztratoszférát és a mezoszférába jutott. Soha ilyet még nem figyeltek meg. A legnagyobb vulkánkitörések esetében a vulkáni hamu és gázanyag a mintegy 15–20 kilométer magasságban kezdődő sztratoszférát jut be, ezek többnyire az éghajlatot is befolyásolják, csökkentve a globális átlaghőmérsékletet és megváltoztatva a magaslégköri légáramlatokat.
Most ilyen nem következett be, mivel a hamufelhőben lévő gázanyag nem kén-dioxid volt, hanem vízgőz. Nem is kis mennyiség, 146 millió tonna, ami a sztratoszférában általában jelenlévő vízmennyiség 10 százaléka. Ez nem lehűlést, hanem inkább kismértékű földfelszíni melegedést okozhat, habár erre még nincsenek pontos megfigyelési adatok.
Magát a vulkánkitörést nem lehetett közvetlenül megfigyelni, mivel a legközelebbi lakott sziget is vagy 60 kilométer távolságban volt, ráadásul ez egy víz alatti vulkán, aminek csak egy piciny pereme emelkedett ki a vízszint fölé. Utolsó nagy kitörése vagy egy évszázada történt, ahogy azt az új-zélandi Shane Cronin vulkanológus csoportja néhány éve kimutatta. Ezért nem állt megfigyelés alatt, műszerek nem jelezték a kitörés előtti előjeleket: minden váratlanul történt. Az elmúlt napokban nyilvánosságra került újabb tudományos megfigyelések azonban fellebbentik a fátylat a víz alatt zajló drámai eseményekről.
Azóta is áramlik a gáz
Az új-zélandi National Institute for Water and Atmospheric Research (NIWA) több ország tudósait összefogó csapata műszereivel letapogatta a vízalatti felszínt és amit találtak, az újabb meglepetéseket okozott. A vulkánkitörés közel néhány óra alatt 10 köbkilométer (ez a Balaton teljes vízmennyiségének ötszöröse) vulkáni anyagot robbantott ki, ennek mintegy kétharmada tódult fel a magasba. A maradék néhány köbkilométer mennyiség a víz alatti felszínen különböző irányba zúdult szét több mint 100 kilométer/óra sebességgel. A magas hőmérséklet miatt egy vékony gőzréteg alakult ki a vulkáni hamu és gázáradat felszínén, így ezek a piroklaszt-árak megdöbbentően nagy távolságba, közel 100 kilométer messze is eljutottak a hepehupás felszínen.
Útjukban mindent elpusztítottak (többek között a tengerfenéken lévő optikai kábeleket, amelyek az internetes összeköttetést szolgálták) és hozzájárultak a közeli szigeteket elárasztó szökőárak kialakulásához. Ez utóbbiakat felerősítette még a robbanás lökéshulláma, továbbá a vulkán központjának beomlása. A nagy felbontású radarképeken kirajzolódott a vulkán alakja és a középső részén lévő hatalmas, széles kaldera. A tűzhányó felszíne az óriási mennyiségű kitörő vulkáni anyag következtében beszakadt és 700 méterrel alacsonyodott, de a megfigyelések arra is rávilágítottak, hogy a hatalmas vulkánkitörés után nem állt le a vulkáni működés.
A kutatások folytatódnak, mivel számos további kérdést kell még tisztázni, és ezek nem csak újabb meglepő rekordokat hozhatnak, hanem gyakorlati hasznot is. A Hunga Tonga-Hunga Ha’apai vulkánkitörés ráirányította figyelmet a víz alatti vulkánokra, amelyekből nem kevés van, még a szárazföldek, mint például Japán közelében is. Ezekről eddig nem sokat tudtunk, jóllehet potenciálisan nagy veszélyt jelentenek, működésük jobb megismerése tehát kulcsfontosságú jövőbeli pusztító vulkánkitörések lefolyásának megértése, előrejelzése érdekében.
