Tudomány

Miért dobott az USA atombombát Kanadára?

Mark Stevenson / Stocktrek Images / GettyImages
Mark Stevenson / Stocktrek Images / GettyImages

A kanadai Québec tartományban, a Szent Lőrinc-folyó partján fekvő Rivière du Loup város lakói hatalmas dörejre ébredtek 72 éve, 1950. november 10-én éjjel. Az évek óta folyó hidegháború hangulatában mindenki a legrosszabbra gondolt. Magyarázatot a következő napokban kaptak: az amerikai légierő kanadai gyakorlatról hazatérő bombázója motorhibába ütközött, és a protokollnak megfelelően megszabadult bombáitól. A hivatalos közlemény hangsúlyozta, hogy a ledobott fegyverek hagyományos bombák voltak, az igazság pedig több mint 30 évvel később derült csak ki – írja a Múlt-kor.

Váratlan meghibásodás

A Kanadából az Arizona állambeli Davis-Monthan légibázisra hazatérő B–50 bombázók egyikének négy motorjából kettő meghibásodott, ezért kellet az előírásoknak megfelelően megszabadulnia a bombatehertől. A bombázó személyzete a ledobás előtt beállította a szóban forgó fegyver önmegsemmisítő mechanizmusát, hogy az 3200 méterrel a felszín felett felrobbanjon. Ez be is következett, a repülőgép pedig a legközelebbi amerikai légibázison, a Maine állambeli Loring támaszponton biztonságosan ért földet.

A ledobott fegyver – a hivatalos magyarázattal ellentétben – nem egy egyszerű légibomba volt, hanem atombomba. A Mark 4 típusú bomba az 1945-ben Nagaszaki japán városára ledobott Mark 3 „Fat Man” továbbfejlesztett, sorozatgyártásra optimalizált változata, amely az első valódi tömeggyártásba került atomfegyver címével is büszkélkedhetett. A kanadai lakosok valószínűleg azon is meglepődtek volna, hogy azon az éjszakán nem csupán egy, hanem 15 ilyen fegyvert szállítottak Goose Bay-ből az Egyesült Államokba egy-egy B–50-es fedélzetén.

Az amerikai légierő nem véletlenül tartotta készenlétben atomfegyvereit: a hidegháború egyik legsötétebb szakaszát élte ekkor a világ. A sztálini Szovjetunió által támogatott észak-koreai csapatok 1950 júniusában indították meg támadásukat az Amerika-barát déli országrész ellen, és kis híján el is foglalták az egész Koreai-félszigetet. Sokan gondolták ekkor még úgy, hogy a koreai konfliktus csupán egy nagyszabású elterelő hadművelet, miközben a Szovjetunió Nyugat-Európa lerohanására készül.

Miért nem lett katasztrófa?

Hogyan lehetséges, hogy nem történt atomrobbanás, amikor a fegyvert még a levegőben felrobbantották? A magyarázat egyfelől a biztonsági előírásokban, másrészt az amerikai atomfegyver-tömeggyártás hiányosságaiban keresendő.

A 15 bomba egyike sem volt felszerelve a plutóniummaggal, amely a maghasadás beindításával előidézi a láncreakciót – ezeket az alkatrészeket az Egyesült Államok Atomenergia-Bizottságának három telephelyén őrizték, innen lehetett volna őket kiszállítani a légibázisokra. Nem mindegyik bombához készült ilyen alkatrész, ugyanis ezek gyártása nem tudott lépést tartani az egyszerű, uránból készült neutrontükörrel felszerelt bombatestekkel.

A bomba azonban tartalmazta a fent említett uránelemet, amikor hagyományos töltettel felrobbantották – ennek eredményeként 45 kilogrammnyi U-238-as uránizotóp szóródott szét a térségben, amely sosem került összegyűjtésre.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik