Egy őrült rohamban veszett el a magyar király

Hunyadi János katonai sikerei nyomán, és az Oszmán Birodalom ázsiai részében kitört lázadásnak köszönhetően II. Murád szultán 1444 nyarán kedvező békét ajánlott I. Ulászló magyar királynak. Ennek része volt egy 10 évre szóló béke ajánlata, ám Giuliano Cesarini bíboros, pápai legátus már a tárgyalások alatt is egy újabb hadjárat megindítására akarta rábeszélni az uralkodót. Ehhez a pápai segítség mellett többek között Jó Fülöp burgundiai herceg Genova, illetve Velence támogatását is megígérte

Ulászló végül engedett a „kísértésnek”, és még mielőtt Váradon megállapodott volna Murád követeivel, megesküdött: az egyezséget semmisnek fogja tekinteni.

Egyedül maradtak

A terv szerint a keresztesek a meglepetés erejét kihasználva megszállják a Balkánt, miközben az itáliai köztársaságok hajói blokáddal akadályozzák meg a török erők átkelését Európába. Ennek szellemében Hunyadi még szeptemberben átlépte a határt, de semmi nem úgy alakult, ahogy eltervezték.

A nemzetközi keresztes sereg mérete messze elmaradt a várakozásoktól, Brankovics György szerb despota nem csatlakozott a vállalkozáshoz, és Genova is kihátrált: a velenceiek egyedül képtelenek voltak fenntartani a blokádot. A havasalföldi és bolgár katonákkal kiegészült, mintegy 20 ezer fős sereg Vidin, Nikápoly és Sumen elfoglalása után, november 9-én ért a Fekete-tenger partján fekvő Várnába, ahol egyszeriben tudatosult a vezérekben, hogy az ősz során egyedül ők teljesítették a rájuk eső feladatokat. A város mellett ugyanis egyetlen keresztény hajó sem várta az érkezőket, ráadásul nyugat felől.

A haditanácsban komoly vita után végül Hunyadi álláspontja győzött, aki a győzelem egyetlen esélyét a gyors támadásban látta. Így aztán november 10-én hajnalban a mocsaras Devnai-tótól északkeleti irányban a keresztesek felsorakoztak az összecsapáshoz.

A király felelőtlensége

A kezdeményezést a környező dombokat elfoglaló, komoly stratégiai előnnyel bíró oszmánok ragadták magukhoz. Előbb a keresztény jobb-, majd balszárny került nehéz helyzetbe, mindkétszer Hunyadi gyors beavatkozása előzte meg az összeomlást. Sőt, a győzelem sem látszott kilátástalannak, amikor a fiatal és becsvágyó (mindössze 20 esztendős) Ulászló váratlanul rohamot vezényelt a derékhadnak.

Néhány száz katonájával öngyilkos támadást intézett a janicsárok ellen, nem sokkal később lándzsára tűzve emelték a magasba a fejét. A keresztények lelkesedése ettől egy pillanat alatt elillant, a sorok megbomlottak.

Ezt látva Hunyadi azonnal visszavonulót fújt: a várnai ütközet mintegy 11 000 katona és számos előkelőség véráldozata ellenére vereséggel végződött. Igaz azonban, hogy Hunyadi zseniális taktikája nyomán az oszmánok még súlyosabb veszteségeket szenvedtek, és a keresztesek szervezetten vonultak ki az Oszmán Birodalom területéről.