A walesi Haverfordwest egyik áruháznál zajló építkezés során emberi maradványokat találtak a föld alatt – írja a Live Science. A temetőben lévő csontvázak több mint fele gyermekektől származik. A felfedezés egy már folyamatban lévő feltárás során született a St. Saviour’s Priory (Szent Megváltó-kolostor) nevű, 1256-ban alapított apátságnál.
Ez volt a város temetője, amely a 12. és a 16. század között népszerű temetkezési hely volt, nemcsak a szerzetesek, hanem a polgárság számára is
– nyilatkozta Fran Murphy a Dyfed Archaeological Trust régészeti szervezet vezetője.
A St. Saviour’s Priory Domonkos-rendi, azaz fekete szerzeteseiről volt ismert, akik sötét színű csuhájukban gyakran a nép közt elvegyülve hirdették a tanokat. A csontvázak az akkori történelmi konfliktusokról mesélnek: nem egy holttesten az erőszak jelei fedezhetők fel, például szúrt sebek a koponyán. Murphy szerint ennek sok oka lehet, és a pontos válaszhoz további kutatómunka szükséges. Azonban tudható, hogy az 1400-as években egy walesi nemes, Owain Glyndŵr ostromolta a várost, így lehetséges, hogy ennek a konfliktusnak az áldozatait találták meg.
![Középkori csontvázakat találtak Walesben 1](https://s.24.hu/app/uploads/2022/10/gettyimages-1271701487-1-e1666875657603.jpg)
Az ásatás során kriptákat is felfedeztek, valószínűleg egy pap földi maradványaira is rábukkantak. „A kezében egy ón tálat tartott, amely egy mintás tányér tetején helyezkedett el, ez hasonlít ahhoz a kegytárgyhoz, amelyet áldozáskor mutatnak fel.” – mondta a vezető régész.
A feltárás során több díszes csempe előkerült, ezek valószínűleg egy előkelőbb templom alapjául szolgáltak. A St. Saviour’s Priory a történelmi adatok alapján egészen a 16. századig létezett, amikor az ingatlant eladta a korona VIII. Henrik és a katolikus egyház elválása után. Murphy szerint a kolostor megszűnésekor (valamikor az 1500-as években) a mellette lévő másik templomot is lebontották.
Ahogy ez a korban jellemző volt, a templomok, apátságok nem feltétlenül önmagukban állt, hanem más komplexumok is helyet kaptak mellettük. Sokszor az egyházi létesítmények voltak egyben a kulturális központok is. Ez esetben sem volt ez másképp, a kolostor mellett kollégiumok, egy kórház, scriptoriumok (írásra és olvasásra szolgáló hely) és istállók helyezkedtek el. A most előkerült maradványok egy letűnt kor hétköznapjairól mesélnek.
(Szerző: Tabajdi Boróka.)