Egy nemzetközi kutatócsoport az ELTE PPK kutatóinak részvételével közel 4 ezer ember adatait elemezve igazolta, hogy a mesterséges mosoly valódi, természetes jókedvet idéz elő – olvasható az ELTE közleményében. Az eredmények kultúrától függetlenül érvényesek.
A szakértőket közel száz éve foglalkoztatja a kérdés, hogy az érzelmek kialakulásában meghatározóak-e a test felől érkező jelzések. Amolyan tyúk vagy a tojás dilemma ez: először jókedvünk van, és azután mosolygunk; vagy a mosolygástól lesz jókedvünk? A mimikai visszacsatolás elmélet (faciális feedback hipotézis) hívei úgy tartják, hogy az érzelmi élmények kialakulásában szerepet játszik az akaratlagos izomaktivitás, elsősorban az arcizmoké. Az 1960-as években ugyanis arra jutottak, hogy a vidám arckifejezést utasításra felvevő emberek jobb hangulatról számoltak be, mint azok, akiket más mimika produkálására kértek. Ezt a hatást azonban a későbbiekben változó eredményességgel sikerült csak igazolni.
Adott tehát a kérdés, hogy vajon az arcra csalt mosoly önmagában is boldogabbá tesz-e bennünket. Szakértők egy csoportja Many Smiles Collaboration néven új, kiterjedt vizsgálatba kezdett, hogy lezárja az évtizedek óta folyó vitát. A kutatást Nicolas A. Coles, a Stanford Egyetem munkatársa vezette, a projektben az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar részéről Nagy Tamás egyetemi adjunktus, Aczél Balázs egyetemi docens és Hajdú Nándor tanársegéd vettek részt.
A felmérésbe 19 országból csaknem 4 ezer embert vontak be, akiknek különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk. A kutatók elsőként mosolygó színészek fotóit mutatták nekik, és arra kérték őket, hogy utánozzák a látott arckifejezéseket. A feladat értékelése után az önkénteseknek egy tollat kellett a szájukban tartaniuk úgy, hogy az vagy mosolygásra késztesse őket (a tollat a fogukkal tartották), vagy megakadályozza a mosolygást (a tollat az ajkukkal tartották). Eközben a résztvevők felének pozitív képek sorozatát vetítették. A kísérlet végén mindenki kérdőívet töltött ki saját boldogságszintjéről.
Az első elemzések után megállapították, hogy az örömtelibb arckifejezés növelte a jókedvet. Ezt azonban az is okozhatta, hogy a semleges kifejezések után, például az unalom miatt, csökkent a boldogságérzet. Az ehhez hasonló zavaró tényezők kizárása és a megbízható eredmények érdekében a kutatók többféle mérést végeztek, és minden feladathoz kontrollhelyzetet biztosítottak. Emellett figyelembe vették azt is, hogy ismerik-e az egyes résztvevők a faciális feedback jelenségét, és hogy mennyire hűen sikerült követniük a kísérleti utasításokat.
Az így kapott adatok feldolgozása során kiderült, hogy a résztvevők az utánzós feladat nyomán számoltak be a legnagyobb fokú boldogságról, a tollat segítségül hívó gyakorlat pedig sokkal kisebb mértékben váltott ki pozitív érzelmeket.
Az eredmények kultúrától függetlenül érvényesek, azaz Amerikától Magyarországon át Kenyáig és Japánig mindenhol vidámabbak lettek a résztvevők, ha mosolygó arckifejezést vettek fel.
A vizsgálatról beszámoló tanulmány a Nature Human Behavior folyóiratban jelent meg.
