A guillone a francia forradalom jelképe lett, de hasonló szerkezetet már a középkortól használtak Európában. Elődjével épp a kiváltságosok büntetését hajtották végre, mert a „gépi” lefejezés sokkal kevesebb szenvedéssel járt. A francia forradalom idején azért alkalmazták a nyaktilót, hogy a szegények ezen a téren is azonos bánásmódban részesüljenek az előkelőkkel – írja a Rubicon.hu.
Guillotin doktor – aki egy személyben lehetett filantróp orvos és egy kivégzőeszköz névadója – valójában ebből a célból terjesztette be a guillotine használatára vonatkozó javaslatát, amelyet 1792 márciusában a Nemzetgyűlés el is fogadott.
Némi kísérletezés után áprilisban munkába is állt, a párizsi Sanson-hóhérdinasztia leghíresebb tagja, Charles Henri Sanson pedig elsőnek egy Nicolas-Jacques Pelletier nevű útonálló fejét nyisszantotta le vele. Később aztán a guillotine humánus eszközből a forradalmi terror jelképévé vált, a nyaktiló több ezer emberrel végzett, köztük XVI. Lajos francia királlyal és Marie Antoinette-tel.
Egészen a XX. század derekáig „alkalmazásban” maradt, ráadásul Franciaországban a kivégzéseket 1939 februárjáig nyilvánosan hajtották végre. A guillotine utolsó „áldozata” egy tunéziai származású férfi, Hamida Dandjoubi volt, akit barátnője meggyilkolásáért halálra ítéltek, és 1977. szeptember 10-én kivégeztek.
Franciaországban 1981-ben eltörölték a halálbüntetést, így a guillotine hamarosan egy külön a számára emelt múzeumba került.
