A szerb családból származó Sztójay Döme Dimitrije Sztojakovics néven Versecen született 1883-ban. Katonai pályára lépett, ezredesként harcolt az első világháborúban, Horthy Nemzeti Hadseregében a kémelhárítás egyik vezetőjeként szolgált. A húszas évek elején léptették elő tábornokká, 1925-ben pedig Berlinbe került mint katonai attasé – ebben az időszakban változtatta nevét Sztójayra –, majd 1935-ben Gömbös Gyula berlini magyar követnek nevezte ki – írja a Rubicon.hu.
Erélytelen miniszterelnök
Ezt a pozíciót egészen 1944-ig, miniszterelnöki kinevezéséig megtartotta, és ebben a kilenc évben mindent megtett azért, hogy Magyarországot a német–olasz tengely mellé állítsa. Nem véletlen, hogy 1944. március 19-e után, amikor a németek megszállták Magyarországot, Hitler és teljhatalmú biztosa, Edmund Veesenmayer Imrédy Bélát vagy Sztójayt akarták a miniszterelnöki székben látni.
Miután Horthy úgy gondolta, a polgári származású Imrédyhez képest egykori katonája talán lojálisabb lesz, március 23-án – Kállay Miklós leváltása után – őt nevezte ki a kormány élére.
Sztójay öthónapos kormányzása során maradéktalanul – vagy inkább erélytelenül – kiszolgálta a megszállókat. 1944 márciusa után újabb honvédcsapatok küldtek a keleti frontra, az ellenzéki sajtóorgánumokat betiltották, számos politikust és publicistát börtönbe vetettek, és életbe léptették a nácik által régóta szorgalmazott zsidótörvényeket. Mint kormányfő, Sztójay is felelős volt azért, hogy – a deportálásért felelős Adolf Eichmann szolgálatában – Jaross Andor belügyminiszter és államtitkárai, Baky László és Endre László vezetésével megkezdődött a vidéki zsidóság elszállítása Auschwitzba és más koncentrációs táborokba.
Népbíróság elé állították
A miniszterelnök tehetetlenségét látva aztán Horthy a nyár elején mind erélyesebben próbált beavatkozni a kormány politikájába. Az ekkor már nagybeteg Sztójay nem tudta befolyásolni saját kormánya munkáját sem, Horthy megerősödését is tétlenül tűrte. Végül az augusztus 23-ai román kiugrás utáni zűrzavarban aztán Horthy Sztójay Dömét is leváltotta, és Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki a helyére.
Az egykori német követ ezután visszavonult a közélettől; nem vett részt sem a kiugrás szervezésében, sem annak megbuktatásában, és Horthy eltávolítása után sem tért vissza a politikába. Bár az 1944. október 16-án megalakuló nyilas Szálasi-kormányban három egykori minisztere is szerepet vállalt, ő távol maradt a kormányzástól.
1945 elején a Vörös hadsereg elől Sztójay Németországba menekült, ahol később az amerikai hadsereg fogságába került, amely 1945 októberében kiadta Budapestnek. Hazatérése után, kormánya tagjaival – például Rátz Jenővel, Kunder Antallal – együtt, a népbíróság előtt kellett felelnie tetteiért. Sztójay Döme egykori miniszterelnököt az eljárás során bűnösnek találták, és 1946 augusztusában halálra ítélték, kivégzését augusztus 22-én hajtották végre.
