Az óriásfogú cápa (Otodus megalodon) minden idők egyik legfélelmetesebb tengeri ragadozója és legnagyobb cápája volt. A faj hosszú időn át uralta a tengereket, majd mintegy 3,6 millió évvel ezelőtt titokzatos módon kihalt. Egy új tanulmány most magyarázatot adhat az állat eltűnésére – írja a Live Science.
Jeremy McCormack, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet geológusa és a csapat tagja szerint a két ragadozó azonos zsákmányra vadászhatott. A két cápa harapásnyomait több tengeri fajon is ki lehet mutatni.
McCormack és kollégái a megalodon és a fehér cápa fogainak cinktartalmát elemezték, ez az anyag a növekedés során épül be a fogba. Amikor egy ragadozó zsákmányt ejt, ásványi anyagokat és tápanyagokat vesz fel a prédától, ezek közül az egyik a cink. Az elemnek két izotópja fordul elő, ezek aránya pedig az adott állat táplálékláncban való helyzetéről árulkodhat. Ha a könnyebb izotópból több, a nehezebből pedig kevesebb van a fogban, úgy a faj közelebb áll a tápláléklánc tetejéhez.
A szakértők 20 modern halfajt vizsgáltak, akváriumban és vadon élő cápák populációit is elemezték. A cinkarányokat ezt követően ősi fehér cápák és megalodonok adataival vetették össze.
A fehér cápák mintegy 4 millió éve jelentek meg, vagyis 400 ezer évig nagyobb rokonaikkal együtt éltek. Eleinte a két faj nem versenyzett egymással, a fogak cinktartalma viszont azt mutatják, hogy a helyzet idővel megváltozott. A megalodon kipusztulásához a fehér cápák mellett egyéb környezeti és ökológiai tényezők is hozzájárulhattak, ilyen faktor lehetett az éghajlati átalakulás.
