Első alkalommal figyeltek meg Új-Zéland partjainál olyan szivacsokat, amelyek a korallfehéredéshez hasonlóan vesztik el színüket – írja az MTI a The Guardianre hivatkozva. A jelenség hátterében vélhetően az óceán szokatlanul magas hőmérséklete áll.
A Wellingtoni Viktória Egyetem munkatársai egy áprilisi expedíció során a Déli-sziget déli partjának több pontján is kifehéredett tengeri szivacsokra bukkantak. Az állatok normál esetben csokoládébarnák. James Bell, az egyetem tengerbiológusa szerint néhol a szivacsok 95 százaléka fehéredett ki. A kutatók az első adatok alapján úgy vélik, hogy szivacsok százezrei fakulhattak ki.
A szigetország körüli vizek mélyét tengeriszivacstelepek népesítik be, amelyek számos faj számára biztosítanak élőhelyet és táplálékot. Bell szerint egy ideje már érkeznek hírek szórványos szivacsfehéredésről, nemrég például az Ausztráliához tartozó Tasmánia partja mentén észlelték a jelenséget, de a szivacsok jellemzően könnyebben elviselik az óceán változásait, mint más fajok, például a korallok.
Bell úgy véli, a szivacsfehéredés rávilágít a klímaválságra. „Rengeteg faj él Új-Zéland körül, és fogalmunk sincs, milyen a hőtűrő képességük” – tette hozzá a szakértő.
A világtengerek hőmérséklete tavaly rekordot döntött, és ez alól nem volt kivétel Új-Zéland környéke sem, ahol a parti vizek az átlagosnál 2,6 Celsius-fokkal voltak melegebbek idén áprilisban. A szivacsfehéredés által leginkább sújtott térségek közül az átlagosnál is jobban felmelegedett a tenger Fiordland partjainál, ahol a közelmúltban a szokásosnál 5 Celsius-fokkal magasabb értéket mértek. Ez az utóbbi 40 év legsúlyosabb tengeri hőhulláma.
Bell szerint további vizsgálatok szükségesek annak végleges megállapításához, hogy a fehéredést valóban a felmelegedés okozza. A kutatók egyelőre csak egy nagyon erős korrelációt figyeltek meg az esemény és a meredek hőmérsékleti emelkedés között. Bell kiemelte, egyes kifehéredett szivacsok még életre kelhetnek.
