Róma városát a Kr. e. VIII. század közepén alapították, a hagyományosan elfogadott évszám 753, és a Kr. e. II. században alkotó polihisztor, Marcus Terentius Varro becslése nyomán még pontosabb dátum is ismert: április 21. Ma már ennek hitelességét képtelen ellenőrizni, ám Róma polgárai hagyományosan április 21-én tartották Pales pásztoristen és ezzel együtt az Urbs születésének ünnepét, az úgynevezett Palariát – írja a Rubicon.hu.
A két alapító, Romulus és Remus az alba longai király leányának, Rhea Silviának és Marsnak a fia, akiket egy trónbitorló parancsára csecsemőkorukban a Tiberisben kellett volna fojtania a szolgáknak. Ők azonban megkönyörültek rajtuk, és egy kosárban a vízre tették őket, ami később partra vetődött, a gyerekeket pedig egy anyafarkas táplálta a tejével, mígnem egy Faustulus nevű pásztor megtalálta, és magához vette őket.
Felnőve megölték a trónbitorlót, visszaültették trónjára Numitort, a törvényes királyt, és úgy döntöttek, megmenekülésük színhelyén, a Tiberis partján új települést alapítanak. Így született Róma városa, ezek szerint 753. április 21-én.
A két testvér végül nem sokáig uralkodott együtt: a konfliktus magját már a telepeseknek otthont szolgáltató hegy kiválasztása elvetette, az pedig egyenesen végzetesnek bizonyult, hogy Remus átugrotta a barázdát, mellyel Romulus – rituálisan – kijelölte a városfalak helyét. A közhiedelem úgy tartja, hogy a városalapító haragjában gyilkolta meg ikertestvérét, tettét azonban inkább azzal indokolhatjuk, hogy – a város védelme szempontjából – Remus tette rossz ómen volt. A testvérgyilkosság motívuma emellett Róma véres történelmére is utalt.
Régészeti leletek alapján valószínűsíthetjük, hogy Róma mondabeli alapítása hozzávetőlegesen megfelel a valóságnak, és arra is nagy az esély, hogy a telepesek a Palatinus hegyén építették fel a későbbi világváros magvát képező első viskókat. A latinok és a hozzájuk hasonló közép-itáliai pásztornépek egyébként Kr. e. 1000 körül telepedtek le Latiumban, Romulus legendája pedig azt is kiválóan érzékelteti, hogy a város a környező törzsek olvasztótégelyévé vált: erre a legkiválóbb példát a szabin nők elrablásának mítosza, illetve a két nép egyesítésének legendája szolgáltatja.
