Nagyjából 60 évvel ezelőtt régészek egy csoportja Dél-Portugáliában, egy 8 ezer éves temetőnél végzett ásatást, a sírokról pedig képek is készültek. Egy új vizsgálat alapján a lelőhely egyik holtteste a mumifikálás legkorábbi bizonyítéka lehet – írja a Live Science.
A Sado-völgyben 13 csontvázat tártak fel, a holttestek közül legalább egyet mumifikálhattak.
A korábbi rekordereket a chilei Atacama-sivatagban fedezték fel.
Rita Peyroteo-Stjerna, az Uppsalai Egyetem munkatársa szerint a mumifikálás viszonylag egyszerű a száraz környezetekben, Európa nedvesebb klímáján viszont nehéz megtalálni az eljárás nyomait. A 8 ezer éves múmiára utaló bizonyítékok a 2001-ben elhunyt protugál régész, Manuel Farinha dos Santos hagyatékából kerültek elő. A szakértő az 1960-as években több fotót is készített a Sado-völgyben.
A korábban ismeretlen felvételek alapján a kutatók rekonstruálni tudták a lelőhelyet. A csapat megállapította, hogy az egyik holttest végtagjait a halál után megfeszítették, a csontváznál ráadásul az egyébként könnyen elmozduló, kis csontok is egyben maradtak. A szakértők a fotókból arra is következtetni tudtak, hogy a maradványok körül a föld nem mozdult el a bomlás során. Érdemes kiemelni, hogy a csontvázon a modern időkre nem maradtak lágy szövetek, a nyomok ugyanakkor a temetés előtti mumifikálásról árulkodnak.
Peyroteo-Stjerna és kollégái a képek, illetve törvényszéki antropológiai bomlási kísérletek alapján arra jutottak, hogy az érintett személy maradványait mumifikálták. A szakértők szerint a holttestet egy emelvényre kötözhették, a száradás során egyre inkább megfeszíthették, az eljárás során pedig tüzet is használhattak. Elképzelhető, hogy a mumifikálásra azért volt szükség, hogy könnyebben szállíthassák a holttestet.
