Douglas Atkinson, a Salzburgi Egyetem politológusa és kollégája, Kevin Fahey, a Nottinghami Egyetem munkatársa a The Conversation felületén elemzik az ukrajnai háborút. Mint írják, az orosz invázió néhány nap alatt a második világháború óta eltelt időszak egyik legnagyobb európai katonai konfliktusává eszkalálódott. A szakértők szerint a zűrzavarban nehéz eldönteni, hogy ki áll nyerésre, vagy hogy meddig tarthatnak a harcok, a helyzet megértésében azonban segíthetnek a háborúkkal kapcsolatos tudományos kutatások.
A szakirodalom alapján a háborúkhoz vezető út egy, a játékelméletben alkujátéknak nevezett helyzetre emlékeztet. A rivális országok többek között a területekről, az erőforrásokról, a hazaszeretetről vagy a kormányzás stílusáról szóló kérdésekben versengenek. Mivel a háború rendkívül költséges, az államok eleinte békés úton próbálják megoldani a nézeteltéréseket, de előfordul, hogy a folyamat mégis fegyveres konfliktusba torkoll.
Van, hogy az államok nem rendelkeznek elég információval a siker relatív valószínűségének megismeréséhez. Az is kiváltó ok lehet, hogy a felek nem bíznak az ellenféllel kötött megállapodások megtartásában. Végezetül olyan eset is van, amikor az államok nem tudják rendezni a vitákat – ez különösen akkor jellemzően, ha etnikai, vallási vagy ideológiai feszültségek is szerepet játszanak.
Ezen megközelítés alapján a háború akkor ér véget, ha az azt kirobbantó problémát a harctéren rendezik. A kiváltó ok mélységétől és típusától függ, hogy a harcok meddig húzódnak, és milyen formát öltenek.
Elszámolták magukat
A nagy általánosság után Atkinson és Fahey rátér a konkrétumra, az ukrajnai helyzetre. A kutatók úgy látják, jelen esetben egyik fél sem mérte fel jól az esélyeit. Mint írják, a sikert a háborúban két fő tényező alapozza meg: a harci képesség, illetve az áldozatok elviselésére való hajlandóság.
A mostani konfliktusnál egyértelmű volt, hogy az orosz hadsereg a fegyverkészleteket és a létszámot tekintve jóval erősebb az ukránnál, Oroszország számára ugyanakkor nem volt nyilvánvaló, hogy az ukrán harci kedv jobb. Jelenleg az egyik nagy gond az, hogy Ukrajnának nehéz szemléltetnie a hajlandóságot, Oroszország pedig valószínűleg bármilyen vonatkozó kommunikációval szemben bizonytalan.
Ebből a szempontból pedig a támogatottság lehet a döntő.
Az orosz oligarchák az ukrán nép ellen
Vlagyimir Putyin esetében az orosz oligarchák, a helyi maffia és a hadsereg elengedhetetlen a megmaradáshoz. Bár az orosz elnök megpróbált pénzügyi védőbástyát kiépíteni az oligarchák védelmére, a nyugati szankciók látszólag aláásták a törekvéseket.
A kutatók szerint a konfliktus már most rendkívül sokba kerül az oligarcháknak, a költségek pedig csak nőni fognak. Amikor Putyin szövetségéből elegen válnak bizalmasan háborúellenessé, az elnöknek választania kell, hogy véget vet a harcoknak, vagy kockáztatja a pozícióját. Kérdéses persze, hogy a fordulópont mikor jön el, ahogy az is, hogy Putyin szövetsége számára adottak-e egyéb, a közös érdekeket szolgáló alternatívák.
Oroszországban az általános népesség hozzáállása kevésbé fontos. Érdemes kiemelni, hogy a háború költségeit, így az infláció, a gazdasági hanyatlás és a harctéri halálesetek súlyát az orosz népnek is el kell tűrnie. Putyin a feszültséget egyelőre szelektív sorozással, az állami média irányításával, valamint nem szabad és nem tisztességes választásokkal irányítja. Utóbbi azt jelenti, hogy az oroszok tömeges mozgósítással és forradalommal tudják csak elmozdítani az elnököt.
Ukrajna esetében a helyzet egyszerűbb: egy demokratikus országról van szó, emiatt az általános népesség hajlandósága rendkívül fontos tényező a háborúban. Amennyiben nem támogatják tömegek a védekezést, az ellenállás széthullik, Atkinson és Fahey ugyanakkor úgy látják, az ukrán nép eddigi eltökéltsége nem utal gyors feladásra.
Az egyre agresszívebb orosz taktika miatt az ukránoknak mindenesetre növekvő veszteségekkel kell szembenézniük. Nem véletlen, hogy a nyugati országok fokozzák az Ukrajnának nyújtott humanitárius és védelmi segítségeket.
A konfliktus végét az hozhatja el, ha az orosz hadseregnek sikerül megtörnie az ukrán harci kedvet, vagy ha a háborús veszteségek és gazdasági problémák megtörik Oroszország hajlandóságát. A kutatók arra számítanak, hogy egyik sem fog megtörténni az elkövetkező hetekben vagy hónapokban.
