Az egykori ukrán atomerőmű, Csernobil egyre inkább elszigetelődik a külvilágtól, mióta az orosz egységek elfoglalták, közölte a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ). Tegnap azt is hírül adta az ügynökség, hogy az erőmű leállt, áramellátás nélkül maradt, így pedig az ott tárolt 20 000 kiégett fűtőanyag-kazettát túlmelegedés fenyegeti, már ha a hűtőfolyadék elpárolog. Ez szivárgásveszéllyel jár – de mit jelent ez pontosan? Mi a legrosszabb eshetőség?
Dr. Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára blogján foglalta össze, milyen reális fenyegetést jelent az, ha a csernobili atomerőmű hosszú távon áramellátás nélkül marad. Korábban mi is írtunk már arról, hogy sugárzás tekintetében globális problémáról akkor is aligha lehetne beszélni, ha az erőmű megsérül: a 4-es blokk fölötti szarkofágok kisebb tüzérségi támadásokat átvészelnének, de a nagyobbak ellen nincs felkészülve a terület, szerencsére viszont már nincs akkora sugárzás a szarkofág alatt sem, ami nagyobb területen problémát okozna. „A csernobili 4. blokk 1986 óta nem működik, az elmúlt 36 évben a romok alatt lévő radioaktivitás a radioaktív bomlás következtében jelentősen lecsökkent, és a hőmérséklet is alacsony az épületen belül, így nagy, messzire eljutni képes kibocsátással nem kell számolni” – írja Aszódi Attila. A sugárzás valószínűleg lokális maradna, nem jelentene komolyabb problémát.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Csakhogy egy lokális sugárzás sem túl szerencsés, és az is kérdés, hogy mi történik, ha az összes fűtőelem túlmelegszik – ez ugyanis jelenleg reális veszélynek tűnik. Mivel az üzemanyagrudak már több mint 20 éve hűlnek, nem olyan veszélyes a helyzet, mint a 2011-es fukusimai atomkatasztrófa, vagy akár az eredeti, közel 36 évvel ezelőtti leolvadás – írja Associated Press.
A 2000-ben bezárt csernobili erőműben 230 kilogramm uránt tartalmazó üzemanyagrudak vannak, amelyek legalább 15 méter mély vízben pihennek, aktív hűtőrendszerrel. Az első számú aggodalom most az, hogy az áramkimaradás miatt leállnak a hűtőrendszer tartalék generátorai, a radioaktív fűtőelemek felmelegednek, és felforralják a vizet, ami 800 Celsius-fokra emeli a hőmérsékletet, és előfordulhat, hogy ez tüzet okozna. Aszódi Attila szerint további probléma az áramellátás megszűnésével kapcsolatban, hogy alapvető követelmény a nukleáris létesítményen belüli folyamatok monitorozása, ez pedig csak akkor lehetséges, ha a mérőrendszereket és a mérések megjelenítését működtetni tudjuk, illetve az üzemeltetők között, valamint az üzemeltetők és a hatóságok között is szükséges a kommunikációs csatornák fenntartása.
Aszódi Attila kiemeli: a csernobili kiégett üzemanyagot tartalmazó átmeneti tároló, az úgynevezett ISF-1 berendezés mintegy 2 hónapot „bír ki” aktív hűtés nélkül – azaz addig biztosított az üzemanyag víz alatt tartása. Az ISF-1 berendezés egy hatalmas medence, ahol mintegy 21 000 darab, 7 méter hosszúságú RBMK reaktor kiégett üzemanyag kazettát tárolnak függőleges védőcsövekben, víz alatt. Egyes kazetták 30 éve pihennek, a „legfrissebb” kazetták 21 éve fejezték be az energiatermelést. Ez azt jelenti: kicsi az esélye, hogy a hűtővízzel teli kamrában termelnek annyi hőt, ami egy tűzesetet generálna.
Az idő sem szorít annyira, mint amennyire gondolnánk: a hűtés teljes leállása után sem azonnal melegszik fel annyira a hűtővíz, hogy párologni kezdjen, több hét, amire olyan magas lesz a víz hőmérséklete, hogy a párolgás intenzívvé válik, még több idő, amire a forrás beindul, és az ukrán stressz teszt jelentés szerint kb. 2 hónap, amire olyan magas (300 °C) lehet a kazetták felületi hőmérséklete, hogy esetleges burkolatsérülést lehet feltételezni. Fontos hangsúlyozni: ez sem jelentene globális katasztrófát, de persze egyáltalán nem szerencsés, ha lokálisan is radioaktív anyag kerülne a természetbe.
Ennél jóval nagyobb probléma azonban az, hogy az oroszok sorra sértik meg a nukleáris szakma alapszabályait, és láthatóan nem bánnak kesztyűs kézzel még a működő atomreaktorokkal sem. Ha ezekben történne komoly meghibásodás, az már okozhatna olyan sugárzást, ami akár Európára is hatással lehet. Aggodalomra adhat okot az is, hogy az áramellátás megszűnésével a monitorozó egységek sem működnek, így a nemzetközi szervezetek nem látják, mi történik a sugárzás terén az erőműben.