Budapest a XIX-XX. század fordulóján már kiterjedt villamos- és omnibuszhálózattal rendelkezett, de autóbuszok csak elvétve, a főváros környékén jártak, zömüket magánvállalkozók működtették. A budapesti utcákon 1912-ben jelent meg az első, angol gyártmányú autóbusz, majd s a Svábhegy-Jánoshegy közti próbaút sikere után 1915. március 1-jén elindították az első buszjáratot – írja a Múlt-kor.hu. A 2,8 kilométeres útvonalon egy benzinmotoros és egy akkumulátoros, emeletes jármű közlekedett félóránként,
A premierről az Újság című napilap másnap azt írta: „Az első fordulón nemigen volt utasa a gusztusos és kényelmes járműnek, a kalauznak szíves bátorítással kellett invitálni a közönséget. Csak később, amikor megtudták, hogy 14 fillérért mindenki automobilozhat, lendült fel az üzlet, és lepték el az utasok úgy a kocsi bársonypamlagját, mint a tető padjait. Örömmel konstatálták, hogy az új alkalmatosság simán fut és gyorsan halad.”
A rikító sárgára festett járművet az Austro-Daimler gyártotta. A „kis egyest” az alvázra függesztett akkumulátor áramával a hátsókerék agyában levő motorok hajtották, de csak sík terepen tudott haladni, és az akkumulátor feltöltése több mint három órát vett igénybe. Az emeleten keresztülések, az alsó szinten hosszülések voltak, ezeken 34 utas foglalhatott helyet. Az első világháború után 1921-ben indult újra az autóbusz-közlekedés, de a benzinhiány miatt csak használt, Bécsből vásárolt akkumulátoros járművekkel.
Elkezdődött a buszhálózat kialakítása, a buszok beszerzése, 1930-ban már 19 rendes és 6 időszakos autóbuszjárat volt a fővárosban, de ezek csak a villamosokat egészítették ki, párhuzamos járatok 1932-től közlekedtek. Pest és Buda között 1924. október 24-én jött létre az autóbusz-összeköttetés, amikor megindult a Vilmos császár (ma: Bajcsy-Zsilinszky) úttól a Lánchídon át a Krisztina térig közlekedő 3-as járat.
