Ifjabb Johann Strauss Kék Duna keringője megrendelésre készült, ráadásul eredetileg kórusmű volt, amelyet a komponista később dolgozott át zenekari művé. A Kék Duna keringőt 1867. február 15-én mutatták be Bécsben, azóta a bécsi bálok és a híres újévi koncert nélkülözhetetlen elemévé, illetve Ausztria nemhivatalos himnuszává vált – írja a Múlt-kor.hu.
De miért kék a Duna a címben, amikor a folyó inkább zöld vagy ezüst színű? Ez sajnos máig rejtély, vagy ahogy a 150. évforduló alkalmából a bécsi városi könyvtárban látható kiállítás kurátora, Thomas Aigner fogalmazott: „A kérdés még mindig megválaszolatlan”.
Strauss talán a bajai születésű költő, Karl Isidor Beck (Beck Károly) soraiból, de az is lehet, hogy a Duna szabályozásának akkoriban aktuális terveiből merített ihletet. Az biztos, hogy az eredeti változat a bécsi férfikórus számára íródott, de amikor átadta nekik a művet, az osztrákok nem voltak éppen keringőzős kedvükben: 1866. július 3-án a poroszok döntő vereséget mértek rájuk a königgrätzi csatában, a Habsburg-birodalom pedig lemondhatott a nagynémet egységről szőtt álmáról.
Az országot sújtó bánat hatására a kórusmű szövegének szerzője, a rendőrhivatalnok Joseph Weyl félig szatirikus, félig siránkozó sorokat írt Strauss zenéjére. A szöveg sokkal inkább türközte a császári fővárosban uralkodó levert hangulatot, semmint Közép-Európa nagy folyójának szépségeit. Csak 1889-ben kerültek bele az oly kék és oly csillogó Dunáról szóló sorok.
Világhódító útját az 1867-es párizsi világkiállításon, majd néhány hónappal később Londonban kezdte a mű, amelyet Strauss amerikai turnéja során, 1872-ben már kétezer fős zenekarnak és húszezer tagú kórusnak vezényelt. A Kék Duna keringő olyannyira eggyé vált Ausztriával, hogy 1945. április 27-én, a náci Németországtól való függetlenné váláskor – hivatalos himnusz híján – ezt játszották a parlament előtt. Az Austrian Airlines gépein évek óta felcsendül felszálláskor és landoláskor, és a légitársaság örömére az utasok ragaszkodnak is hozzá.
