Moldva függésbe kényszerítése Hunyadi Mátyás idején két szempontból is fontossá vált Magyarország számára: egyfelől a fejedelemség komoly katonai erőt adhatott a török ellen tervezett háborúhoz, másfelől pedig Mátyás király moldvai hűbérurasága esetén a korszakban barátból riválissá váló Lengyelország elvesztette volna a térségben szerzett pozícióit.
Az országocska ebben a korban igazi „Erisz-alma” lett a két birodalom számára, főként úgy, hogy az egymást gyakorta váltogató moldvai uralkodók hol Budának, hol Krakkónak ajánlották fel hűbéri szolgálataikat, hogy így kerekedhessenek felül riválisukon – írja a Rubicon.hu.
Büntetőhadjárat
Az 1458-ban trónra lépő Hunyadi Mátyás az elűzött Péter Áront támogatta, míg ellenfele, III. István a lengyel korona védnöksége alatt keresett menedéket. Amikor István 1467 őszén Erdélyben felkelést szervezett, Mátyás váratlanul Kolozsváron termett. A magas adók miatt kezdődő zavargás csírájában elhalt, az uralkodó pedig október végén egyes források szerint 40 ezer katonájával István ellen indult.
A király III. István székhelye, Szucsava felé nyomult előre, ellenfele pedig folyamatosan visszavonulásra kényszerült, így hamarosan Bákó, majd Roman városa is Mátyás kezébe került, és szörnyű pusztítás áldozata lett. Már beköszöntött a december, mikor a magyarok átlépték a Moldvát, és a folyó bal partján fekvő Moldvabánya elfoglalásával felkészültek a fejedelmi székhely ostromára, amikor a hadjárat nem várt fordulatot vett.
Súlyos vereség
1467. december 15-én éjjel az ellenség a városra rontott, a moldvai fejedelem seregének rohamával egy időben ráadásul a város számos pontja is lángba borult, így a magyarok túlerejük ellenére igencsak kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Végül négyórás küzdelem árán sikerült kiszorítani a támadókat a városból,
Becslések szerint a király katonái közül tízezren estek el ezen az éjszakán, a súlyos veszteség pedig – az uralkodó válságos állapotával és az ellenséges közhangulattal párosulva – elegendő érv volt ahhoz, hogy másnap a magyarok elszánják magukat a visszavonulásra.
A király szégyenteljes vereségként értékelte a moldvabányai ütközetet, többet nem próbálkozott III. István erőszakos elmozdításával. Később azonban gyökeres fordulatot vett a kapcsolatuk, a moldvai fejedelem ugyanis elismerte Hunyadi hűbéruraságát, az uralkodó pedig támogatta őt az oszmánok elleni harcokban.
