Az Ülő Bika hajából származó DNS új módszerrel végzett elemzésével sikerült megerősíteni, hogy a híres 19. századi sziú vezető dédunokája egy dél-dakotai férfi – írja az MTI.
LaPointe, akinek három nővére is van, elmondta, hogy korábban sokan megkérdőjelezték származását.
Az új vizsgálati módszert Eske Willerslev, a Cambridge-i Egyetem munkatársának vezetésével hozták létre. A kutatók 14 éven át dolgoztak azon, hogy használható DNS-t tudjanak kinyerni az erősen megrongálódott hajból, amelyet a Smithsonian Intézet 2007-ben adott át LaPointe-nek és nővéreinek. Willerslev egy magazinban olvasott a hírről, és rövidesen felvette a kapcsolatot a férfival.
A hajszálakban nagyon kevés használható genetikai anyag volt, és sok idő kellett egy olyan módszer kifejlesztéséhez, amely korlátozott mennyiségű régi DNS-t tesz összehasonlíthatóvá egy ma élő ember mintájával. Az új technika az úgynevezett autoszomális DNS vizsgálatára fókuszál.
Eddig is léteztek módszerek a genetikai kapcsolat megállapítására, de azokhoz jelentős mennyiségű DNS-mintára volt szükség, vagy csak az unokákig voltak képesek kimutatni a rokonságot. „A mi új módszerünkkel régebbi családi kapcsolatokat is meg lehet állapítani kis DNS-mennyiségek felhasználásával” – nyilatkozta Willerslev.
Ülő Bika, azaz Tatanka Ijotake, a sziú törzseket egyesítette a földjeiket elfoglaló telepesek elleni küzdelemben. 1876. június 25-én a Little Bighorn-i csatában az általa vezetett őslakosok legyőzték George Armstrong Custer 7. lovasezredét. Ülő Bikának két hivatalos sírja is van, az egyik az észak-dakotai Fort Yatesben, a másik pedig Mobridge-ben, Dél-Dakotában. LaPointe szerint valószínűleg utóbbi helyen nyugszanak dédapja maradványai, mint mondta, genetikai vizsgálattal azonosítani lehetne a csontvázat is.
