Jó 3-400 méter magasra csapó lávaszökőkúttal indult a vulkánkitörés vasárnap délután a Kanári-szigetek legészaknyugatibb tagján, La Palmán. A sziget déli részén húzódó Cumbre Vieja hegygerinc oldalából azóta is folyamatosan ömlik a láva, Los Llanos és El Paraiso körzetében már több mint 5000 embert telepítettek ki a hatóságok.
A jelenleg két ágra szakadt lávafolyamnak még hetekig lehet utánpótlása, biztosan el fogja érni az óceánt, megnöveli majd a sziget területét. Eddig húsz ház pusztult el, de a várakozások szerint a lávafolyam mintegy 100 ingatlant fog elsöpörni, az aktuális helyzet függvényében előre láthatóan 10 ezer embernek kell majd biztonságosabb helyre mennie.
A vulkáni működés összességében nem tekinthető jelentős, „nagy” kitörésnek – jellemző bazaltvulkáni működésről van szó –, de veszélyes, hiszen lakott térséget fenyeget. Igazán érdekessé pedig egy 20 éve napvilágot látott, a sajtó által is felkapott és közismertté vált elmélet teszi, miszerint a Cumbre Vieján bármilyen kitörés azzal fenyeget, hogy
Erre viszont szerencsére nagyjából annyi az esély, mint egy nagyméretű meteor becsapódásának. Mi okozta a riadalmat, és miért felesleges ezen aggódnunk? Mi történt eddig és mi várható La Palmán? Dr. Harangi Szabolcs vulkanológus professzorral, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet igazgatójával, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetőjével beszélgettünk.
Több tíz méter magas hullámok
Kezdjük a szökőárral. La Palma szigete nem egy „darab” vulkán, hanem egy vulkáni mezőt rejt, amelynek alkalomadtán gyakorlatilag bármely pontján felszínre törhet a kőzetolvadék. A Cumbre Vieja a korábbi kitörések nyomán több mint 2000 méter magas, a sziget déli részén észak-déli irányban húzódó hosszú hegygerinc.
Simon Day, londoni vulkanológus 1999-ben jelentette meg földtani térképezésén és modellszámításokon nyugvó tanulmányát arról, hogy ezen a helyszínen a vulkánkitörés erősebb földrengéssel kísérve a meredek hegyoldal omlását okozhatja.
Számításai szerint mintegy 500 köbkilométernyi kőzet szakadhat egyszerre a tengerbe, ami több tíz méter magas szökőárat indítana el az Atlanti-óceánon
– mondja a 24.hu-nak Harangi Szabolcs. Hozzáteszi: Day részéről mindez egy legrosszabb forgatókönyvű tudományos felvetés volt, de ugye benne van a különlegesség, a tragédia, a szenzáció, így a sajtó alaposan felkapta.
Nem szakad le egyszerre
Egy hete, amikor szeptember 11-én La Palmán sorozatos földrengések kezdődtek, és a kutatók vulkánkitörésre figyelmeztettek, természetesen előtérbe került a „jóslat”, Harangi professzor tucatnyi megkeresést, kérdést kapott még a Kanári-szigeteken élő magyaroktól is: mi lesz most?
Az egyszerű válasz az, hogy nagy valószínűséggel semmi. A földtani környezet, a szigetet körülvevő üledék vizsgálata bizonyítja, hogy egy ilyen lejtőösszeomlás nem egyszerre történik, hanem szakaszosan. Másrészt, az esemény nem történik előjelek nélkül: a hegyoldalban repedések alakulnak ki, ezek egyre nőnek, majd kisebb-nagyobb darabok omlanak le. Ez utóbbi tehát a pusztító megaszökőár elleni második érv: a kőzettömeg nem egyszerre indul meg, hanem „darabokban”, amelyek viszont nem okoznak nagyobb szökőárat.
Kizárni természetesen semmit nem lehet, de a megacunamit előidéző omlás esélye teljesen elenyésző. Amíg viszont a közvélemény erre koncentrált, kevesebb figyelem jutott a jóval enyhébb, ám így is veszélyes valós eseményekre. Nézzük most ezeket.
A felszín emelkedni kezdett
La Palmán utoljára 50 éve, 1971-ben volt vulkánkitörés, akkor a sziget déli csücskében épült fel egy vulkáni kúp (Teneguía). Azóta többször regisztráltak földrengésrajokat annak bizonyítékaként, hogy időszakonként magma nyomul a sziget alá, de ezeket nem követte vulkánkitörés. Egy hete aztán, szeptember 11-én újabb, ám a korábbiaktól eltérő földrengésraj kezdődött. A földmozgások sekélyebb mélységből pattantak ki, 9-13 kilométer mélyen és a földfelszín is emelkedni kezdett.
A földrengésraj péntekre némileg enyhült, azonban szombat délutántól felerősödött, vasárnap délelőtt pedig már több mint 500 regisztrált földmozgás történt, közte egy 4,2 magnitúdójú is. A földfelszín felboltozódása meghaladta már a 15 centimétert, ez nagyon gyorsnak számít. Ami még inkább figyelmet keltő volt, az a földrengések hipocentrumainak (kipattanási helyeinek) egyre sekélyebb mélységbe vándorlása: ezek pedig La Palma nyugati része, a széles Taburiente kaldera belső tere alatt koncentrálódtak.
Nem sokkal később, helyi idő szerint 15:10-kor pedig világossá is vált, a magma megtalálta az utat felfelé és pontosan ott tört ki, ahol a földrengések epicentrumai voltak.
A láva megtalálta az utat
A föld Los Llanos és El Paraiso között az LP-2 sz. út közelében nyílt fel, lávaszökőkút és vulkáni hamu tört ki. Rövidesen egyre több, összesen nyolc kitörési központ nyílt meg két hasadék mentén, a lávaszökőkút 300-400 méter magasra spriccelte a bazaltos lávafoszlányokat és a gyors folyású láva is megindult nyugati irányba. A lávafolyam átvágta az LP-2 utat és az elszórt házakkal teli lejtőn indult a partvidék felé.
A helyi vulkanológusok és a hatóságok összefogásával gyorsan elkészült egy veszélykezelési terv, megindult a lakosság kitelepítése. Két órán belül már több mint 1400 lakost evakuáltak, szerencsére áldozatokról, sérülésekről nem érkezett jelentés. Közben a lávafolyam több házat körbefogott, tűzre kapott, és mivel a kitörés nem lanyhult, este 9 óráig a kitelepítettek száma meghaladta az ötezret El Paso, Tazacorte, Los Llanos térségében.
Lávafolyás és mérgező gázok
Mi várható ezek után? A legutóbbi két kitörés (1949 és 1971) nagyjából egy-egy hónapig tartott. Erre számíthatunk most is, vagyis a legvalószínűbb a néhány hetes időtartam, de kivételes esetben akár egy évig is eltarthat.
A folytatásban nyugodt lávaömlés várható, a veszélyt tehát nem a robbanások jelentik, hanem az, hogy a lejtős terület miatt a láva gyorsan mozoghat a partvidék felé, ami lakóházakat pusztíthat el. További veszélyforrás a légkörbe kerülő, a kitörés közelében légzési problémákat okozó vulkáni hamuanyag, valamint a felszínre kerülő gázok. Elsősorban a kén-dioxid, kis mennyiségben szén-dioxid, ami vulkáni szmogot okoz a területen.
Ezért is kiemelten fontos az a tevékenység, amit a helyi vulkanológusok végeznek, kezdetektől monitorozva a vulkáni működés folyamatát: ez a valós veszély most, nem a hatalmas lejtőcsuszamlás okozta megaszökőár.
