Rejtélyes, ládaszerű tárgyakat mosott partra a víz Brazília északkeleti részén – írja az MTI. Egy hónap alatt több mint 350 lelet került elő Serpige állam különböző strandjairól, a helyi környezetvédelmi hatóság, az Adema egy forródrótot is életre hívott, ahol az emberek jelezhetik, ha újabb „ládát” találtak. „Minden nap újabb partszakaszról érkezik telefonhívás” – mondta Jefferson Torres, a forródrót munkatársa.
Az elszíneződött, barna objektumokat a helyiek titokzatos dobozoknak (caixas misteriosas) nevezik. Luis Bezerra tengerbiológus, a Cearái Állami Egyetem munkatársa és kollégái azonban úgy vélik, hogy a tárgyak valójában kaucsukbálák, amelyek az elsüllyedt hajó fedélzetén lehettek. Egy-egy ilyen bála átlagosan 80 kilogrammos.
Luis Bezerra, Carlos Teixeira és Rivelino Cavalcante kutatók kezdtek foglalkozni a bálák rejtélyével. Bezerra már 2019-ben talált egy ilyen „dobozt”. Elsőként az tűnt fel a biológusnak, hogy a ládán tengerimakkok élnek: ezek az állatok csak a nyílt vízben fordulnak elő. Mivel a példányok kifejlett állapotban voltak, feltételezhető volt, hogy már régóta utaztak.
A dobozon a Product of French Indochina (Francia-Indokína terméke) felirat volt olvasható, ami megerősítette, hogy a bála régi. A mai Laosz, Kambodzsa és Vietnam területén fekvő egykori francia gyarmat 1954-ig létezett.
Teixeira és munkatársai ezt követően gyűjtöttek információkat a Rio Grande elsüllyedéséről. A német blokádtörő 80 éve Japánból indult, és Brazília partjaitól ezer kilométerre süllyedt el, miután a szövetségesek egy hajója felfedezte. Pontos helyét Daved Mearns brit hajóroncskutató határozta meg: a roncs Recife város magasságában fekszik. A hajó időközben bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a legmélyebbre süllyedt hajó: 6 ezer méterrel a tenger felszíne alatt fekszik.
Matematikai modellekkel, a szél és áramlatok alapján kiszámították, hogy a bálák valóban erről a hajóról származhatnak. A különleges rakomány darabjai három éve, minden év második felében tűnnek fel rendszeresen Brazília északkeleti részén, egy közel 1600 kilométeres partszakaszon. Azt, hogy ez több mint 80 évvel a Rio Grande elsüllyedése után történik, Bezerra a hajóroncs természetes szétesésére vezeti vissza.
A tengeri teknősök védelmével foglalkozó brazil Projeto Tamar szervezet szakértői attól tartanak, hogy a kaucsukbálák veszélyt jelentenek a teknősökre, mivel azok megehetik a gumit, és megfulladhatnak tőle.
