Augusztus elején megkezdődött a parlagfű virágzása, mondhatni menetrend szerint érkezett a csaknem kétmillió magyar életét megkeserítő parlagfű-allergia szezonja. Ahogy visszatér a nyugodt, napos idő, úgy borul narancsba és pirosba az országos parlagfűpollen-térkép, ami magas és nagyon magas koncentrációt jelez. A Nemzeti Népegészségügyi Központ közleménye szerint a szezon tetőzése még hátra van, augusztus végén, szeptember elején várható.
A leginkább náthára hasonlító tüneteket közismerten saját immunrendszerünk váltja ki, amikor idegen behatolóként érzékel egy egyébként ártalmatlan anyagot, esetünkben a parlagfű pollenjét. A panaszok súlya egyéni érzékenységen múlik, egyeseknél viszonylag jól kordában tartható, de sokak életminőségét rendkívüli módon rontja, ezek a hetek napi 24 órás kínlódással járnak. Elbújni sem lehet előle, a mikroszkopikus szemcsék mindenhova eljutnak. Rossz hír ráadásul, hogy
Az ismerd meg az ellenséged, hogy könnyebben győzhess jegyében most a „másik oldalról” közelítünk a témához, vagyis a parlagfű szemszögéből. Dr Csecserits Anikó botanikust, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos munkatársát kérdeztük arról, hogy mi a parlagfű elképesztő hazai sikerének a titka, hogyan képes hónapokra megkeseríteni milliók életét, illetve hova menekülhetünk néhány szabad lélegzetvétel reményében.
Hónapokig tart az utánpótlás
A legfontosabb gondolat talán az, hogy az idegenhonos parlagfű számára mi, emberek teremtünk ideális feltételeket, így a megoldás is a mi kezünkben van. Ha a természeten múlna, néhány éven belül a mostani töredékére csökkenne az állománya. De kezdjük az elején.
A parlagfű egyéves növény, megfelelő hőmérsékleti és csapadékviszonyok esetén a földben pihenő magok április vége felé indulnak csírázásnak, de nem „egyszerre”, mint ahogy mondjuk a búzamezőket látjuk tavasszal kizöldellni. A körülményektől függően a magok csírázása elhúzódik, még júniusban is találkozhatunk épp előbukkanó parlagfűvel. Ez magyarázza, hogyan tudja a faj hónapokig pollennel elárasztani az országot.
Amilyen sorrendben csíráztak, úgy hozzák a virágaikat is az egyes egyedek augusztus elejétől egészen az őszi hidegek érkezéséig
– mondja a 24.hu-nak Csecserits Anikó.
A virágokban kifejlődnek a viszonylag méretes, egy milliméteres magok, amelyek közvetlenül a felszín alatt meghúzódva várják a következő tavaszt, miközben a növény elpusztul. És itt érdemes szót ejteni a parlagfű trükkjeiről.
Magbankokat képez és 40 évre tervez
A háborítatlan, kétméteresre növő parlagfű rengeteg magot hullat a földre – itthon számoltak már 18-48 ezer darabot is –,ezek túl nagyok ahhoz, hogy a szél felkapja őket. Kis tüskékkel képesek állatok szőrén megragadva terjedni, de a zömük marad egy helyben. Tavasszal pedig nem indul mindegyik fejlődésnek, sehol nem látunk olyan „parlagfűdzsungeleket”, amelyeket a kis területen szétszóródott több ezernyi mag indokolna.
A szakember szavaival, mintha kockát vetnének, aki 5-öst és 6-ost dobott, az nő ki adott évben, a többség viszont marad, és „kivár”. Remek stratégia, hiszen ha beüt a baj – például jön egy fertőzés, pár napos mostoha időjárás – nem pusztul el mind, van tartalék. Számunkra viszont az a hátulütője, hogy a magok hihetetlen módon feldúsulnak egy-egy területen (ezeket nevezzük magbankoknak), és akár 40 éven keresztül megőrzik csíraképességüket.
Másrészt a tő még kaszálás után is őrült növekedésbe kezd, igyekszik minél több nőivarú virágot hozni és magot érlelni. Az sem baj, ha „kifut az időből”, a parlagfű magjai utóérők: ha zölden pottyannak le, akkor is életképesek maradnak. A siker bizonyítéka pedig, hogy a kutatási eredmények szerint a magbankok „gazdagsága” hatványozottan nő.
Sztálin füve
Észak-amerikai faj, Kalifornia az őshazája, Magyarországon mai területéről 1922-ből ismert az első felbukkanása – legalábbis ezt a dátumot viseli a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzött legrégebbi példány. Herbáriumi és írásos források később leginkább a déli országrészben, a Duna mentén említik, és igazi kuriózum volt, amikor a fővárosi Füvészkertben felütötte a fejét egy növény, a két világháború között többen ritkaságként gyűjtötték.
A második világháború után viszont invázióba kezdett, nyilvánvalóan a mezőgazdaság gyökeres átalakítása nyomán. El is nevezték akkoriban Sztálin füvének
– jegyzi meg a szakember.
Manapság hazánk teljes területén elterjedt, Magyarország világszinten is a parlagfűvel leginkább szennyezett országok közé tartozik. A klímaváltozás hatásait ma még nehéz lenne előre jelezni a növény szempontjából, mert nem tudjuk, pontosan milyen is lesz a Kárpát-medence éghajlata. A hosszú aszályokat a parlagfű nem bírja, a nedves meleg ideális számára. Az éghajlatváltozás hatására a kutatók inkább azt várják, hogy tovább folytatja hódító útját a most még „túl hűvös” északi tájakra.
Hosszú lesz a pollenszezon
Visszatérve napjainkhoz és a Kárpát-medencébe, az idei év időjárása igencsak kedvező volt a parlagfű számára, Csecserits Anikó terepmunkák során gyűjtött tapasztalatai alapján az állomány bőséges és egészséges. A szezon végét, mint már említettük, az őszi lehűlés hozza majd el, 10 fok körüli hőmérsékleten, illetve már gyenge fagyok hatására is a növény elpusztul.
Ebből a szempontból ugyancsak rossz hír, amit Molnár László meteorológus, a Kiderül.hu munkatársa osztott meg lapunkkal: „a modellek szerint a nyár szeptember második feléig kitart, majd egy rövid hűvösebb periódus után beköszönt a vénasszonyok nyara”.
Az ember a hibás
A parlagfű úgynevezett poinír növény, elsőként jelenik meg a bolygatott talajon legyen szó szántásról, fakitermelés utáni erdősítésről, vagy bármilyen, földmunkával járó tevékenységről, ahol a felszínt megnyitjuk. Ebből adódóan egyértelműen az ember felelőssége, hogy ilyen típusú tevékenységek során gondoskodjon a parlagfű-mentesítésről.
Rendszeres gyomirtással, megfelelő időben elvégzett kaszálásokkal, a megnyitott felszínek visszagyepesítésével szép eredményeket lehet elérni, a módszereket sokáig sorolhatnánk. Szűkebb környezetünkben az is sokat segít, ha egyszerűen tövestől kitépjük a játszótér mellett vagy az árokparton.
Eltűnni nem fog, hiszen a magbankoknak köszönhetően még legalább 40 évig akkor is van utánpótlás, ha valami csoda folytán egy csapásra elpusztítanánk az összes élő növényt.
A természet jóval „hatékonyabb” nálunk. A fertőzött területen előbb-utóbb megjelennek az őshonos évelő lágyszárúak is, és néhány év alatt elnyomják a betolakodót. Füveinknek is megvannak a maguk cselei, például ősszel csíráznak, télen kissé megerősödnek, tavasszal pedig lépéselőnyből indulnak a parlagfűvel szemben.
Már csak ezért is káros gyakorlat, ha egyes területeket az egyik évben megművelnek, majd parlagon hagynak, később pedig újra felszántanak, és így tovább. Vagy ha a tavaszi szántás után elmarad a vetés, a földet magára hagyják.
Hegyeink a legtisztábbak
A parlagfű a savanyú talajt kedveli, de a lazább, meszes, homokos talajon is jól érzi magát, a leginkább fertőzött területek Somogy megye, a Kiskunság és a Nyírség. Olyan pontja azonban nincs Magyarországnak, amely mentes lenne tőle, az allergiások nem igazán tudnak menekülni.
Ha mégis néhány napot szeretnének a „legkevésbé” fertőzött területen eltölteni, érdemes a többnapos pollen-előrejelzést figyelni, ennek mértéke ugyanis a növény sűrűsége mellett nagyban függ az uralkodó szélirányon is.
„Nagy általánosságban Somogyban, azaz a Balaton déli partján a legrosszabb a helyzet, míg a Mátra, a Bükk vagy a Zempléni-hegység csúcsai, magasabban fekvő területei a »legtisztábbak«” – jegyzi meg Csecserits Anikó.
