Harangi Szabolcsnak, az MTA levelező tagjának és a ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet igazgatójának köszönhetően a magyar szakértők közel két évtizede vizsgálják részletesen az erdélyi Csomád vulkánt – áll az MTA közleményében. A tűzhányó azért izgalmas, mert nem zárható ki, hogy a jövőben kitörhet, hasonló eseményre a Kárpát-medencében több tízezer éve nem volt példa.
„Már a korai Csomád-kutatásaink is számos újdonsággal szolgáltak, ezért amikor sikeres pályázás után 2013-ban megalapíthattuk az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportot, akkor ezt választottuk fő kutatási területünknek” – mondta Harangi Szabolcs, hozzátéve, hogy a geofizikai méréseknek köszönhetően a vulkán alá is le tudtak nézni, ami elengedhetetlen a tűzhányók megismeréséhez. A 2015-ben publikált újszerű geofizikai vizsgálatok eredményeként olyan fizikai anomáliákra derült fény, amelyek eltértek a földkéreg szokványos jellemzőitől.
Ezzel párhuzamosan kezdődött a múltbeli kitörések idejének meghatározására irányuló vizsgálatsorozat. Az elszenesedett növénymaradványok tanulmányozásából akkor azt már lehetett tudni, hogy 30-32 ezer évvel ezelőtt tört ki utoljára a vulkán. Ugyanakkor a korábbi kitörések ismeretére is szükségük volt ahhoz, hogy megtudják, ez a 30 ezer év hosszú vagy rövid idő a tűzhányó kitörési gyakoriságának fényében.
A magyar szakértők a világon az elsők között kezdték meg a vulkáni kőzetekben lévő cirkonásványban található héliumizotópok vizsgálatát. A hélium mellett mérték a kristályok urán-, tórium- és ólomizotóp-tartalmát is, amiből megállapítható a kristályok keletkezési kora. A most publikált tanulmányban a vezető szerző, Lukács Réka több mint 500 cirkonkristályban határozta meg az izotóparányt. Ezen anyagokat a Csomád számos kitöréséből származó kőzetekből izolálták, így a minták magukba foglalták a vulkán teljes aktivitástörténetét.
„A tudományos eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a Csomád kitöréstörténete összehasonlítva a világ más tűzhányóival, az egyik legrészletesebben feltárt” – nyilatkozta Harangi Szabolcs. A szakértő szerint az adatok alapján a Csomád egy tipikusan hosszan szunnyadó tűzhányó. „Az utolsó kitörése óta eltelt 30 ezer évet is úgy kell kezelnünk, hogy volt már ilyen a múltban is, majd újabb kitörésekre került sor” – mondta.
A vulkánok kitörése rendkívül tág határok között ismétlődhet. Vannak tűzhányók, amelyek szinte folyamatosan aktívak, mások pedig sok ezer évet is várhatnak a következő aktivitásig. Azonban a szunnyadó vulkánok alatt is lehet magmatározó, amely nem teljesen folyékony magmát, hanem több mint 50 százalékban szilárd, kristálytartalmú, úgynevezett kristálykását tartalmaz. Ez fizikailag nem képes a felszínre törni, a kitöréshez a folyadék-, azaz olvadékfázisnak kell túlsúlyba kerülnie. Mint a Csomád esetében is bebizonyosodott, a kristálykása állapot több mint 100 ezer évig is fennmaradhat a magmatározóban. A csapat szerint feltételezhető, hogy a jelenlegi is csak egy időleges szunnyadási periódus.
Modellszámításokkal a kutatócsoport tagjai azt is megállapították, hogy a folyamatos magmautánpótlás miatt a Csomád alatt 35 köbkilométer térfogatú magmatározó jöhetett létre, amelyet 700 Celsius-fok hőmérsékletű kristálykása tölt ki. A kitörések előtt nagy mennyiségű friss magmát kap a tározó, így a folyékony olvadék aránya 50 százalék fölé ugorhat. Az „ugorhat” kifejezés pontos, hiszen az újraaktivizálódáshoz vezető folyamatok akár félelmetesen gyorsan is bekövetkezhetnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Csomád belátható időn belül kitörne, jelenleg nem látszik jele annak, hogy a tűzhányó aktivizálódna, de kizárni sem lehet, hogy ez a jövőben bekövetkezik.
Számos olyan nagy vulkánkitörés történt a múltban, amelynek nem volt igazán előjele.
Vagy nem ismerték fel az előjeleket. Ezért kell kutatnunk a tűzhányókat: hogy minél pontosabban előre tudjuk jelezni a jövőbeli viselkedésüket” – mondta Harangi Szabolcs. A kutató szerint nem kell megijedni attól, hogy kimutatták a magmát a Csomád alatt, hiszen csak azt tárták fel, hogy ez a normális állapot.
