Rengetegen rajonganak a természetfeletti történetekért, kísértethistóriákért, noha ezekre mindig van logikus magyarázat. A megoldott rejtélyek jó példája a W.H. Wilmer szemész publikációjában ismertetett eset, a cikk száz éve, 1921-ben jelent meg – írja az IFLScience. A szakember esettanulmányában egy olyan családot mutat be, amelynek tagjai furcsa embereket láttak és hallottak régi, lepukkant házukban.
1912-ben Mrs. H. és férje, G. otthona leégett, ezért télre kénytelenek voltak új házat keresni. Végül egy nem túl jó állapotú ingatlant találtak csak, amely az alkalmi bérlőket leszámítva tíz éve lakatlan volt. Bár a ház napsütötte helyen állt, mintha a napfény és a meleg alig jutott volna át az ablakokon.
H. vallomása alapján már néhány nap után lehangolttá váltak. A nő szerint az egész ház nagyon csendes volt, még a szolgákat sem lehetett hallani. A hideget tetézte, hogy a kazán két nap után tönkrement, ezért úgy döntöttek, a gyerekek egy ideig nem költözhetnek be. H. az egyik reggel lépéseket hallott a felette lévő szobában. Felrohant, de az egész emeleten nem talált senkit, sőt, mint felfedezte, teljesen egyedül volt otthon. Miután a kazánt megjavították, az egész család beköltözött.
Idővel mindenki megbetegedett, és furcsa dolgokat kezdtek el látni és hallani. Az ágynyugalom és a vaspótlók ellenére H. fejfájása nem akart elmúlni, G. pedig rendszeres, esti gyümölcsevése közben azt érezte, hogy valaki figyeli. A gyerekek sápadaggá, kedvtelenné váltak. A kétségbeesett H. néhány hétre kiköltözött a gyerekekkel, így csak G. maradt, aki az elkövetkező hetekben többször hallotta úgy, mintha csöngetnének vagy kopognának. Mikor H. visszatért, ő is hallott gyanús hangokat.
A java azonban csak ezután kezdődött.
Amikor H. közelebb ment az alakhoz, egyszer csak eltűnt, helyén pedig megpillantotta magát a tükörben.
Azon az éjszakán mindketten rosszul aludtak, G. egy alkalommal úgy érezte, hogy falaki fojtogatja. A családi ápolónő arról is beszámolt, hogy míg a szülők operában voltak, az egyik gyerek berohant hozzá, és arra kérte, hogy védje meg őt a nagy kövér embertől. Egy alkalommal az ápolónő arra ébredt éjszaka, hogy egy nő és egy férfi ül az ágya végén, de a személyzet más tagjai is felfigyeltek furcsaságokra. Utóbb kiderült, hogy a korábbi lakók is hasonló dolgokat tapasztaltak.
Mindenki attól félt, hogy a ház elátkozott, H. testvére viszont talált racionális magyarázatot. Arra jutott, hogy az otthon lakói mérgezésben szenvednek, ezért szakembert hívott. A szakértő hamar felfedezte, hogy szén-monoxid-mérgezés állt a háttérben: a hibát a rosszul működő kazán okozta, amelyből a kémény helyett a szobákba áramlott a gáz.
Évekkel később W.H. Wilmer igazolta az elméletet az egyik gyermek szemét vizsgálva. A gyermek látása megromlott, a szemész pedig megállapította, hogy a mérgező gáznak való kitettségen kívül semmi más nem ad magyarázatot az elváltozásra.
