A szakemberek úgy vélik, hogy az éghajlati átalakulás elleni küzdelem egyik legfontosabb eszköze az, ha szén-dioxid-kibocsátásunkat minél előbb mérsékeljük, és lehetőleg nullára vagy közel nullára csökkentenénk. Egyelőre elképzelhetetlen, hogy semennyi üvegházhatású gázt ne hozzunk létre, ugyanakkor különböző megoldásokkal, például erdőtelepítésekkel a fennmaradó emisszió semlegesíthető. Mindez azt jelenti, hogy igenis van remény a globális felmelegedés megfékezésére.
A párizsi klímaegyezményhez való csatlakozással a világ számos országa tett ígéretet arra, hogy még az évszázadban, lehetőleg 2050-ig elérik a karbonsemlegességet. Bár a cél még nagyon távoli, az elmúlt években néhány országnak sikerült komoly eredményeket elérnie a szén-dioxid-kibocsátás, illetve a klímaváltozás elleni küzdelemben. Cikkünkben bemutatjuk, hogy melyik állam jár az élen az erőfeszítésekben.
Melyik ország a „klímabajnok”?
Valójában nem is igazán könnyű megállapítani, hogy jelenleg melyik ország a „klímabajnok”, hiszen a választ rengeteg faktor befolyásolja. Az egyes államoknak például hagyományos nagyon eltérő lehet az ipari berendezkedésük, illetve populációjuk, egy kis népességszámú, fejletlen államnak így elvileg kevesebbet kell tennie a szénsemlegességért.
A kis népsűrűségű Bhután elenyésző mértékben járul hozzá az emisszióhoz, területén viszont óriási erdőségek találhatóak, így válhatott az ázsiai ország a világ első karbonnegatív állammá – hozzá csatlakozott 2014-ben a dél-amerikai Suriname. Kínára ezzel szemben régóta az egyik legnagyobb szennyezőként tekintünk, és hiába tett az állam az elmúlt években látványos szénellenes lépéseket, ipara, mérete és rendkívül magas populációja miatt kibocsátása világviszonylatban továbbra is jelentős.
A Columbia Egyetem és a Yale Egyetem csapata által jegyzett Klímaváltozás Teljesítményi Index (CCPI) alapján Svédország régóta az élmezőnyhöz tartozik, sőt az utóbbi években rendre a lista 4. helyére került – az első három pozíció egyelőre kiadó, hiszen semelyik szereplő sem felel meg minden követelménynek. Ez azt jelenti, hogy a világon jelenleg a skandináv ország teljesít a legjobban az éghajlati átalakulás elleni küzdelemben, az eredményben pedig a különböző alkalmazkodási technikák támogatása mellett a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorításának is komoly szerepe van.
Svédország azon kevés iparosodott államok közé tartozik, amelyeknek az emisszió csökkentését növekvő gazdasággal és populációval sikerült megvalósítaniuk. Az országban a környezettudatosság komoly hagyományra tekint vissza: a Föld első átfogó környezetvédelmi törvényét itt fogadták el 1967-ben.
Az újabb és újabb támogatási programokkal és jogszabályokkal ráadásul igyekeznek tovább csökkenteni a nemzet karbonlábnyomát, ami egyelőre igencsak jól megy.
Mi a svédek titka?
Svédország a párizsi klímaegyezményt követően ambiciózus tervvel állt elő: egy 2017-es törvényben 2045-öt határozták meg célévnek, amikorra már 100 százalékban át kell állítani az országot a megújuló energiaforrásokra.
Ahogy azt sejteni lehet, az ország komoly összegeket költ az alternatív energia kiaknázására, a befektetések pedig nem csupán a környezet számára kedvezőek: az energiatermelés egyre olcsóbbá válik a térségben. Sok elemző úgy véli, hogy a világ energiafordulatát követően Svédország akár geopolitikai előnyöket is kovácsolhat korai klímatörekvéseiből.
Az átmenet történetében a fordulópont 2014-ben jött el, ekkora a helyben megtermelt áram 49,8 százalékát már megújuló forrásokkal, így víz-, szél- és napenergiával állították elő, az arány pedig azóta is egyre emelkedik. A régió földrajzi adottságaiból következik, hogy a szélenergiának különösen nagy szerep jut az áramtermelésben: az egy főre jutó szélenergia-kapacitás itt az egyik legnagyobb a földön, a piac ráadásul folyamatosan fejlődik.
A számos folyó által szabdalt országban a vízenergia a főszereplő, a vízerőművek fedezik az ország áramigényének mintegy 45 százalékát. Sőt az elmúlt években az Uppsalai Egyetem vezetésével már azzal is kísérleteznek, hogy miként húzhatnának hatékonyan hasznot a tenger hatalmas hullámainak erejéből.
A skandináv állam – szintén földrajzi helyzetéből adódóan – a napenergia terén nem foglal el vezető pozíciót, az iparág ennek ellenére komoly fejlődésnek indult az utóbbi időszakban. Emellett a hidrogénről, a bioüzemanyagokról is érdemes beszélni, mint alternatív megoldásokról, az ilyen anyagok ugyanis nagyban hozzájárulhatnak a svédországi közlekedés zöldebbé válásához.
Fontos megemlíteni, hogy a helyi energiaszektorban az atomerőművek továbbra is dominánsak, hiszen a Svédországban található hét reaktor összesen az ország elektromosságának 35 százalékát termeli meg. Az atomenergia ugyan nem növeli a kibocsátást, manapság a technológia ráadásul már kifejezetten biztonságos, mégis egyre nő a bizalmatlanság az atomenergiával szemben. Éppen ezért az elkövetkező években a közvélemény nyomására több erőművet is leszerelhetnek Svédországban.
