Egy új vizsgálat alapján évszázadokkal ezelőtt az Andokon áthaladó lámakaravánokkal szállítottak élő papagájokat az Atacama-sivatag oázisaiba – írja az MTI. A régióban aztán rendszeresen megkopasztották a madarakat értékes tollaikért, haláluk után pedig gyakran mumifikálták őket.
A papagájok és arák nem őshonosak az észak-chilei Atacamában, a Föld legszárazabb sivatagában, ennek ellenére az állatok tollait megtalálták már a térség sírjaiban, sőt mumifikálódott madarak is előkerültek a térségben. „Elképesztő a tény, hogy a madarak élve átvészelték a csaknem 7000 méter magas Andokon át vezető utat” – mondta José M. Capriles, a Pennsylvaniai Állami Egyetem munkatársa és a csapat tagja.
Capriles és kollégái csaknem három éven át tanulmányozták az észak-chilei múzeumi gyűjteményekben lévő maradványokat. A madarak többsége 1100 és 1450 között pusztult el. Capriles szerint ez ugyan háborús időszak volt, de a kereskedelem virágzott, rendszeresen közlekedtek lámakaravánok a térségben.
A kutatók az Atacama-sivatag öt oázishelyszínéről származó 27 teljes vagy töredékes arakanga- és amazonpapagáj-leletet elemeztek. A szakemberek szerint az élő madarakat néha több mint 500 kilométerres távolságból szállították az oázisokhoz.
A kutatók azt is megállapították, hogy a madarak ugyanazt ették, mint újdonsült gazdáik, ugyanakkor egy részüknek nehéz sors jutott. „A tollaik miatt kellettek, és amint felnőttek, megkopasztották őket” – mondta Capriles.
Az állatok egy részét mumifikálva, szélesre tárt csőrrel, kidugott nyelvvel találták meg. Néhány példánynak ki volt tárva a szárnya, mintha repülne. „Fogalmunk sincs, hogy miért mumifikálták őket így. Úgy tűnik, hogy a kloákájukon keresztül zsigerelték ki őket, ami segítette a konzerválásukat. Sok esetben textíliába, zsákokba tekerték a tetemeket” – mondta Capriles.
