Az Ausztrál Kutatási Tanács gravitációshullám-vizsgáló csoportja és a CSIRO kormányzati tudományos ügynökség szakértői bizarr, korábban ismeretlen aktivitást figyeltek meg egy magnetárnál – írja a Phys.org. Az ilyen objektumok elpusztult csillagok maradványai, melyeknek mágneses tere rendkívül erős. A kutatók friss tanulmánya alapján a magnetárok mágneses mezeje a vártnál komplexebb, ami azt jelenti, hogy érdemes lehet átdolgozni a kialakulásukkal és fejlődésükkel kapcsolatos elméletet.
A csillagászok eddig 30 magnetárt találtak a Tejútrendszerben és környékén. Az objektumok többségét röntgentávcsövek segítségével fedezték fel egy-egy nagyobb kitörést követően, egyes magnetárok ugyanakkor rádiójeleket is kibocsátanak – ezek a rádió-hangos objektumok.
2020 márciusában egy új magnetárt észleltek egy röntgenkitörést követően, ez a Swift J1818.0-1607 (J1818). A későbbi megfigyelések során rádiósugárzást is kimutattak az objektumnál, ezen jelek azonban nagyban eltértek a többi rádió-hangos magnetár emissziójától. A J1818 esetében a kibocsátás sokkal erőteljesebb volt az alacsony frekvenciákban – hasonló a pulzárokra, a maradványcsillagok egy másik csoportjára jellemző.
Marcus Lower és kollégái 2020 májusa és októbere között vizsgálták az objektumot, ezen időszak alatt furcsa, pislákoló aktivitást dokumentáltak. A jelenség júliusban csúcsosodott ki, ekkor a J1818 hol pulzár-, hol magnetárszerű rádiókibocsátást hozott létre.
Ilyen bizarr viselkedést korábban még nem észleltek más rádió-hangos magnetároknál
– mondta Lower, hozzátéve, hogy a jelenség rövid életű lehet, mivel a későbbi megfigyelések alatt már nem mutatták ki.
A csapat az adatokat az 50 éves elméleti modellel is összevetette, és arra jutott, hogy a J1818 mágneses tengelye nem igazodik a forgási tengelyéhez. Eddig nem láttak hasonlót magnetároknál, úgy tűnik, a J1818-nak egészen különleges mágneses tere van.
A szakértők bíznak benne, hogy friss eredményeik segíthetnek jobban megérteni a magnetárok természetét.
