Szakértők egy csoportja azonosította az eddig legtávolabbi kvazárt, a J0313-1806-ot – írja az IFLScience. Az objektum 670 millió évvel az ősrobbanás utáni állapotában látható, fényereje ezerszerese galaxisunkénak.
Feige Wang, az Arizonai Egyetem munkatársa és a tanulmány vezető szerzője szerint ez a legkorábbi bizonyíték arra, hogy egy szupermasszív fekete lyuk miként képes befolyásolni galaxisát. A közelebbi rendszerek vizsgálatából tudjuk, hogy az objektumok jelentős hatásokat képesek kiváltani, a korai galaxisok esetében viszont ritkán látni hasonlót.
A kvazárok csillagszerűnek tűnő, távoli, erős rádióforrások, melyeknek közepén egy óriási energiaforrás, feltételezhetően egy fekete lyuk található. A most azonosított kvazárban fekvő objektum hatalmas, 385-szor nagyobb tömegű, mint a Tejútrendszer szupermasszív fekete lyuka. A tény, hogy az objektum az ősrobbanás után ennyire gyorsan ilyen nagyra nőhetett, segíthet jobban megérteni a fekete lyukak formálódását.
Az egyik elmélet szerint a legkorábbi csillagok óriásiak voltak, és gyorsan szupernóvákká alakultak, melyekből nagy fekete lyukak jöttek létre. Ezek végül szupermasszív objektumokká olvadtak össze. Egy másik hipotézis alapján a hatalmas csillagok ütköztek össze, így alakítva ki a szupermasszív fekete lyukak magjait. A szakértők most úgy gondolják, hogy mindkét folyamat túl hosszú ahhoz, hogy magyarázatot adjon a J1342+0928 létezésére. Wang szerint az objektum létrejöttéhez valószínűleg az kellett, hogy az ősi, hideg hidrogén közvetlenül a fekete lyuk magjává omoljon össze.
Az objektumnak otthont adó galaxis is figyelemre méltó: 200-szor több csillagot állít elő évente, mint a Tejútrendszer. A folyamat azonban nem fog sokáig tartani, hiszen a falánk fekete lyuk folyamatosan nyeli el az égitesteket, miközben kilöki a rendszerből az új csillagok születéséhez szükséges gázt.
