Az Algol-típusú változócsillagok olyan kettős objektumok, amelyek nevüket prototípusukról, a Perseus csillagképben található, kifejezetten fényes Algolról kapták.
Egy közelmúltban megjelent tanulmányban olyan folyamatot mutatnak be, amely segítheti az ilyen anyagelszívást – írja az IFLScience. Csiang-dong Si, a Kínai Tudományos Akadémia munkatársa és kollégái a KIC 06852488 jelű kettőscsillagot vizsgálták, a rendszer egy pulzáló, illetve egy nagyon erős mágneses terű tagból áll. A csapat a NASA TESS és Kepler űrtávcsőjét felhasználva képes volt felmérni a csillagok fényének változásait.
Úgy tűnik, a rendszernél az O’Connell-hatás figyelhető meg. Ahogy a két objektum kering, időnként egymás előtt haladnak el, ezt a folyamatot a fénygörbe alapján képesek észlelni a szakértők. A csillagok pályájukon mozogva elméletileg két azonosan erős fényességmaximumot érnek el, az O’Connell-hatás miatt azonban az egyik elhaladás jóval látványosabbá válik.
Seng-bang Csian, a Jünnani Obszervatóriumok kutatója szerint a jelenségre magyarázatot adhat egy, a nagyobb csillagon kialakuló forrópont, illetve a kisebben kifejlődő hidegpont, ha az objektumok szinte szimmetrikusak a Lagrange 1-ponttal. Ez azt a pontot jelöli, ahol a két csillag tömegvonzása kiegyenlíti egymást. Az objektumok felületén kialakuló foltok a mágneses aktivitásra utalnak, ebben az objektumok közötti gravitációs tömegvonzás is szerepet játszhat.
A szakértők az eredmények alapján úgy gondolják, hogy a rendszerben az anyagátadást a mágneses aktivitás irányíthatja.