Világszerte számos koronavírus elleni vakcina fordult a fejlesztés finisébe, az optimistább vélemények szerint Európában már decemberben megkezdődhet az oltás, de a visszafogottabb hangok is legkésőbb kora tavaszt említenek. Ebben a helyzetben nem csoda, ha nap mint nap jelennek meg hírek az egyes készítmények készültségi szintjéről, aktuálisan mért hatékonyságáról még akkor is, ha ezek még semmiképp nem a végső eredmények.
Nem látjuk az erdőtől a fát
A gyártók versenye kiéleződött, érthető módon minden közlendőjüket nagydobra verik, mi pedig vevők vagyunk erre, szeretnénk már végre pozitív hírekkel töltekezni. A média pedig teszi a dolgát és közvetít, csakhogy a szakemberektől indult információ nem mindig ér célba a laikus hírfogyasztónál. Ezért szembesülünk hol 70, hol 90 százalékos hatékonysággal, küzdünk olyan fogalmakkal, mint adenovírusok, vizsgálati szegmensek, átlagos hatékonyság vagy egész és fél adagok variálásával.
Az AstraZeneca és az Oxfordi Egyetem közös vakcinajelöltjéről megjelent minapi hír remek állatorvosi ló: a beszámoló hiteles, pontos, szakmai ismertek nélkül viszont nehezen értelmezhető. A vizsgálati szegmensek és az adagokkal való variálás számunkra nem annyira releváns, az immunitás kialakításában van szerepe, a fejlesztők számára hordoz információt. Más részletek azonban nagyon is fontosak.
Hogyan értelmezzük a sorjázó híreket? Mi lehet a fogódzó a látszólag egymásnak ellentmondó információk értékelésekor? Ezt igyekszik tisztába tenni Dr. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának kutatója legfrissebb bejegyzésében.
Mit jelentenek a százalékok?
Kezdjük is azzal, mit jelentenek az egyes oltóanyagok hatékonyságáról érkező eltérő számok? Számunkra a lényeg, az AstraZeneca és az Oxfordi Egyetem példáján az oltóanyag mellé rendelt 90 és 62 százalék is a hatásosságot jelenti. A jobb százalékot az adta, amikor az első oltást fél adaggal, másodikat teljessel adták, míg a 62 százaléknál mindkét oltás teljes adaggal történt.
Kiváló érték, ráadásul a 90 százalékos eredményt hozó dozírozási stratégia (első oltásnál fél dózis, ismétlőnél pedig teljes) azért is jó hír, mert a rendelkezésre álló vakcinakészlet így több ember számára osztható szét. Fontos azonban kiemelni, hogy ilyen értékeknél nekünk, átlag hírfogyasztóknak elég az átlagra, esetünkben a 70,4 százalékra koncentrálni. Nagyon is szép szám, a WHO elvárása jelenleg minimum 50 százalék.
Kell egy vírus, ami szállítja
Jelenleg 13 vakcina tart az utolsó, vagyis a klinikai 3-as fázisban, ebből négy úgynevezett vektorvakcina, mint a már említett AstraZeneca és az Oxfordi Egyetem oltóanyaga is. Hogy ez mit jelent, ahhoz először ismerkedjünk meg a rekombináns DNS-technológiával, ami ma már általánosan használt eljárás például nagy tisztaságú humán inzulin ipari előállításánál.
Lényege, hogy baktériumok plazmidnak nevezett kör alakú DNS-ébe ültetjük az emberi inzulint kifejező génszakaszt, és nagy fermentációs kádakban baktériumokkal termeltetjük. Ezt követően különféle tisztítási eljárások során megkapjuk a gyógyászati készítményt. Alapvető eljárás, sok területen alkalmazzák, így készülnek például az antibiotikumok is, és fontos a vektorvakcinák tekintetében is.
Itt egy, a koronavírustól eltérő, teljesen más vírust használnak fel arra, hogy bevigye a sejtekbe az általunk kifejezni kívánt koronavírus gént.
Ez a gén pedig a tüskefehérje génje lesz, mert már tudjuk, hogy a tüskefehérje ellen van a legjobb, legmarkánsabb immunválasz. Ezt kell bejuttatnunk a sejtekbe, és az ott szépen kifejeződik, letermelődik
– fogalmaz videójában a virológus.
Hordozóközegként pedig szükség van az úgynevezett vektorra, ami esetünkben egy másik vírus, ami általában az emberre teljesen ártalmatlan adenovírus: a vírust megtöltik a koronavírus tüskefehérjéjével és így juttatják be az emberi szervezetbe.
Csimpánz adja a vektort
Kifejezetten az oxfordi vakcinával kapcsolatban olvashatjuk a ChAdOx1 „kódot”, ami a Csimpánz Adenovírus Oxford 1-nek a rövidítése. Magyarán ebben a vakcinában egy csimpánz adenovírust használnak vektorként. Úgy képzeljük el, hogy valójában teljesen ki van „belezve”, ténylegesen csak hordozóközegként működik.
De miért fontos, hogy csimpánz adenovírus legyen? Mert emberi adenovírusok ellen általában a populáció nagy százaléka védelemmel rendelkezik, nem alkalmas vektornak. Olyan ez, mintha vonattal akarnánk árut eljuttatni egy városba, de a lakók torlaszt emelnének a sínre, mert nem akarják beengedni a vonatot.
Olyan vírus kell tehát, ami ellen nincs immunitásunk, és itt jön képbe a csimpánz adenovírus, amellyel szemben senkinek, vagy csak a lakosság pár százalékának van védelme.
