Tudomány

Vadászpókok őrzik a hazai almafákat

A lombozatlakó vadászpókok elsősorban levéltetvek fogyasztásával segítik a biológiai védekezést, de összességében kevesebb „kártevőt” pusztítanak el, mint azt létszámukból gondolhatnánk.

A hagyományos növényvédelmi gyakorlat negatív hatással lehet a környezetre, különösen a széles hatásspektrumú rovarölő szerek károsítják egy-egy kultúra élővilágát. Nemcsak a kártevőket gyérítik, hanem tömegesen pusztítják el azok természetes ellenségeit, valamint az indifferens rovarfajokat is. Az elmúlt évtizedben a növényvédelemben dolgozó szakemberek nagy hangsúlyt fektettek olyan technológiák kidolgozására, melyek kevésbé károsak a környezetre és kedveznek a hasznos ízeltlábúak felszaporodásának.

A környezetkímélő növényvédelmi technológiák alkalmazása mellett egy-egy almaültetvényben akár több mint 70 pókfaj több tízezer egyede fordulhat elő a lombkoronában. Meglepő módon ugyanakkor rendkívül keveset tudunk ezeknek a pókoknak a szerepéről az almaültetvények táplálékhálózatában.

Vadászpókok

A Szent István Egyetem (SZIE) Növényvédelmi Intézetének munkatársai az elmúlt években egy nagyszabású projekt keretein belül azt vizsgálták, hogy a pókok, ezen belül a zsákmányukat a növény felületén aktívan kereső, úgynevezett lombozatlakó vadászpókok, milyen ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak almaültetvényekben.

A kutatók terepi munkájuk során begyűjtötték az éppen táplálkozó vadászpókegyedeket és zsákmányukat, majd laboratóriumban határozták meg fajukat, lemérték főbb paramétereiket. Vizsgálták az almafák lombkoronájában található ízeltlábú együtteseket is, vagyis a pókok potenciális zsákmányállatait.

Egyharmad az almakártevők aránya

Megállapították, hogy bár a különböző lombozatlakó vadászpókfajok polifág ragadozókként jellemezhetők, azaz nagyon sokféle zsákmánytípust fogyasztanak, mégis az egyes fajok különböző preferenciákkal bírnak és a zsákmányejtés során a zsákmány mérete és taxonómiai identitása is fontos szempont. Ebből következik, hogy a pókok szerepe az almaültetvények táplálékhálójában rendkívül összetett, különböző almakártevők szabályozásában más-más vadászpókfajoknak lehet meghatározó szerepe.

Rozsdás ugrópók kabócát fogyaszt. Fotó: SZIE

A lombozatlakó vadászpókok zsákmányspektruma legnagyobb részben (54 százalékban) növényvédelmi szempontból indifferens ízeltlábúakból állt. Az esetek 31 százalékában fogyasztottak almakártevőket és zsákmányuk 15 százalékát különböző természetes ellenségek tették ki.

Kártevők közül legnagyobb arányban különböző növénytetvekkel táplálkoztak, míg a fogyasztott természetes ellenségek nagy részét pókok és ragadozó poloskák adták.

Egyes fajokat vagy csoportokat érdemes segíteni

Habár a pókok jelentős mennyiségű kártevőt fogyasztottak, azokat a környezetbeli előfordulási gyakoriságukhoz képest jelentősen kisebb, míg az indifferens (nem kártevő és nem hasznos) szervezeteket jelentősen nagyobb arányban zsákmányolták. Így a természetes ellenségek fogyasztása és hajlamuk arra, hogy inkább indifferens szervezeteket, például legyeket fogyasszanak, jelentősen csökkentheti a lombozatlakó vadászpókok hatékonyságát a kártevők korlátozásában.

A tanulmány szerzői rámutatnak arra a tényre, hogy mivel az egyes pókfajok különböznek egymástól preferenciáik és zsákmányuk összetétele tekintetében is, így a kártevőgyérítés szempontjából feltehetőleg érdemesebb az egyes funkcionális csoportok vagy egyes fajok tevékenységét segíteni, mint a teljes pókegyüttes egyedszámának vagy biodiverzitásának növelésére törekedni.

Megállapították továbbá, hogy az európai almaültetvényekben a lombozatlakó vadászpókoknak elsősorban a levéltetű populációk gyérítésében lehet fontos szerepe.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik