Napjainkban a Pluto renkdívül fagyos, egy friss tanulmány alapján ugyanakkor a távoli múltban rendkívül forró lehetett – írja a Space.com.
Korábban a kutatók többsége úgy vélte, hogy a Pluto a Neptunusz pályáján túl található Kuiper-övben keringő jeges és fagyos anyagokból állt össze. Tanulmányokban már felvetették, hogy az égitest jeges felszíne alatt folyékony víz lehet, de a szakértők eddig azt feltételezték, hogy az óceán jóval a Pluto kialakulása után jelent meg.
Carver Bierson, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem munkatársa és kollégái most úgy gondolják, a törpebolygó magas hőmérsékleten formálódott. Napjainkban a Pluto felszíne átlagosan mínusz 228 Celsius-fokos, ez azonban nem mindig volt így. Bierson szerint a felszínen található geológiai nyomok azt sugallják, hogy az égitest gyorsan alakult ki, forró belseje pedig egy óceánt hozhatott létre a mélyben.
A csapat a NASA New Horizons űrszondájának adatait elemezte, az űreszköz 2015-ben repült el a törpebolygó mellett. A felvételek alapján az objektum felületének legkorábbi részei nem mutatják a fagyos eredetre utaló összehúzódás nyomait. Ehelyett olyan extenziós, azaz az anyag nyúlásából származó formációkat mutattak ki, melyek alátámasztják a hirtelen, forró formálódás elméletét.
Úgy gondolom, a legizgalmasabb következtetés az, hogy a felszín alatti óceánok gyakoriak lehettek a Kuiper-öv nagy objektumain, amikor azok kialakultak
– mondta Bierson. Ez azt jelenti, hogy a helyi nagy égitesteken, így az Erisen, a Makemakén és Haumeán is korán megjelenhetett a felszín alatti víz. Mai tudásunk szerint a folyékony víz az élet egyik alapfeltétele, így elképzelhető, hogy kezdetleges létformák is kifejlődtek ezeken az objektumokon.
