Ha földünk egyenesen állva keringene a Nap körül, nem lennének se évszakok, sem eltérő hosszúságú nappalok és éjszakák. Két csaknem gömb esetén persze első látásra nehéz meghatározni, mit értünk egyenes alatt, itt jön a képbe az ekliptika fogalma. Azt a síkot jelöli, amelyen néhány fokos eltéréssel a naprendszer bolygói keringenek a csillag körül.
Az egyenes azt jelentené, ha a Föld forgástengelye 90 fokot zárna be az epliktika síkjával, ám ez nem így van: a merőlegeshez képest 23,5 fok a dőlésszögünk. Amikor tehát az északi pólus „bólint” a Nap felé, az északi féltekén nyár van, amikor pedig a déli, akkor itt a tél az úr a napsugarak beesési szöge miatt.
A legek napja
A nyári napforduló június 21-én valójában egyetlen pillanat, amikor bolygónk forgástengelye a legkisebb szöget zárja be az ekliptika síkjával. Idén ennek ideje 17 óra 55 perc és 23 másodper.
A nyári napforduló a csillagászati nyár kezdete, a földről nézve a Nap ma kel és nyugszik a legészakibb ponton. Ettől kezdve látszólagos égi mozgása egyre délebbre tolódik, a világosság időtartama csökken, mígnem a szeptember 23-ai napéjegyenlőségkor fény és sötétség aránya kiegyenlítődik.
Hazánkból nézve a fény ma ér diadala csúcsára, a Budapestet metsző 19º hosszúsági körön hajnali 4:45-kor kel és este 20:46-kor nyugszik. Több, mint 16 órán keresztül láthatjuk az égbolton, sőt: a légkör fénytörése miatt „optikai csalódásként” ennél is tovább.
A napsugarak ma hajszálpontosan 90 fokban érik a Ráktérítő azon pontját, ahol a napéjegyenlőség idején delet üt az óra, és persze hazánk felett is ma delel a legmagasabban: 66 fokkal a látóhatár fölött.
Az emberi kultúrák számára ősidőktől fogva jeles ünnep, a keresztény kultúrkör Szent Ivánt, azaz Keresztelő Szent Jánost ünnepli a napfordulón, ám a szent neve napja június 24-ére esik: a két dátum az évszázadok során elcsúszott egymástól.
Szerelmi varázslások
A Szent Iván éjjelén gyújtott máglyáról hazánkban már a XVI. századból vannak források. A fény győzelme, a sötétség visszavonulásának mágikus napja Magyarországon is sok hiedelmet, babonát táplált, a legérdekesebbek talán a szerelemi varázslások. Mágikus eljárásokról van szó, amelyek a leánynak vagy legénynek sikerültek szerelmét megszerezni.
Alapgondolata az a hit, hogy ha valaki birtokába jut egy olyan tárgynak vagy anyagnak, amely a másikkal testi kapcsolatban állt, akkor ezzel varázserőt nyer az illető személye felett. A leggyakoribbak a vérrel, hajszállal, vizelettel, felvett lábnyommal, ruhadarabokkal végzett szerelmi varázslások voltak. Íme néhány:
- Ha a leány az inge alsó részén átszűrt tejjel sütött kenyeret ad a legénynek, az illető elszakíthatatlan lesz tőle.
- Göcseji hit szerint a hónaljszőrön átszűrt bort kell a legénnyel itatni.
- Szatmárban a legény a kisujjából a borba cseppentett vérrel hódította meg a kívánt leányt.
- A nyomfelszedés volt a legelterjedtebb eljárás, e szerint a legény lábnyoma alatti port kellett felszedni, a kemencébe tapasztani vagy csak a leánynak magánál hordani.
- Hatékonynak tartották azt is, ha a leány elégeti a legény gatyamadzagját, vagy megfőzi a kapcáját.
Sárkány ellen
Más mágikus cselekmények és hiedelmek vízzel, növényekkel, füvekkel, virágokkal, gyümölcsökkel kapcsolatosak. Ilyenkor például a kutak és források vize körül füstöt támasztottak, hogy a sárkányok és kígyók mérgét elűzzék, üszögöket vittek a káposztás kertbe, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye. Az ünnep estéjén kötött koszorúnak egyes vidékeken különös erőt tulajdonítottak, s ezt a ház elejére szokták akasztani tűzvész ellen.
A tűzugrálás alkalmából tűzbe dobott, megsütött almát mágikus tárgyként használták, a gyermekek egészségesek maradtak tőle, Szeged vidékén a fog- és hasfájás orvossága volt, Baranyában a sírokra is tettek belőle.
Kiemelt képünkön: Égő máglya előtt csókolózik egy pár a nyári napforduló alkalmából rendezett ünnepségen a németországi Freiburgban. Az év leghosszabb nappalát követő legrövidebb éjszakán. Fotó:Patrick Seeger/EPA/MTI
