Buda elavult erődjét a magyar kormány meg sem kísérelte védeni, a honvédek kivonultak, az osztrákok pedig 1849 legelején Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy vezetésével elfoglalták Magyarország ősi fővárosát. Megerősítették a várat, kijavították a falakat és a bástyákat, a védműveken 92 löveget helyeztek el.
Tavaszra azonban fordult a kocka, április végén Komáromnál az osztrák főerők futásnak eredtek, a magyar vezetésnek pedig döntenie kellett a hogyan továbbról. A kérdés az volt, Bécs vagy Buda ellen induljon a honvédsereg, a haditanács végül utóbbi mellett döntött.
Később sok kritika érte ezért Kossuthékat, miszerint elfecsérelt idő volt egy politikai cél érdekében, miközben inkább a végső győzelmet kellett volna kierőszakolni. Ma a hadtörténészek álláspontja szerint azonban 1849 tavaszán nem lett volna esély a meghódítani a császárvárost.
Pest civil lakosságát lövette
A több mint 30 ezer főt számláló honvédsereg Görgei Artúr parancsnoksága alatt tehát Buda ellen vonult, amit Hentzi ötezer katonával védett. A siker nem lehetett kétséges, a magyar fővezér már az első napon, május 4-én megadásra szólította fel a védőket. Levelében Görgei külön kitért arra, hogy:
Ha pedig ön az úgynevezett Budavárának végsőkig való megvédésével összekötendi a Lánchíd megrontását, vagy Pestnek bombázását, honnét ön megegyezésünk folytán megtámadástól egyáltalán nem tarthat, s mely tett nyilván csak alávalónak lenne mondható, akkor önnek becsületszavamat adom, hogy a vár bekövetkezett megvétele után az egész várőrség kardra fog hányatni.
Hentzinek azonban eszébe sem volt megadni magát, a végsőkig való kitartásra készült fel. Az emberség és a kilátásba helyezett fenyegetés is lepergett róla: azonnal elkezdte lövetni Pest lakóházait, és folyamatosan így tett az ostrom 17 napján.
Később született fogalommal ezt nevezzük terrorbombázásnak, amikor a pusztítás egyedüli célja a rombolás és a félelemkeltés. Az érintett városrészt kiürítették, a civileknek a Városligetben hoztak létre ideiglenes tábort, de még így is összesen 70 ember vesztette életét, számos patinás épület vált a földdel egyenlővé.
Nem váltották valóra a fenyegetést
A döntő roham május 21-én, hajnali három órakor kezdődött, az akkor 64 esztendős Hentzi szuronyrohamot vezetve, karddal a kezében kapott halálos lövést a Szent György téren. Görgei ugyan tényleg parancsba adta a honvédeknek, hogy senkit ne hagyjanak életben, ám ők ezt nem tartották be, a hadifoglyok kivégzése pedig fel sem merült. Görgei utóbb így fogalmazott:
Ausztria köszönje ezt azoknak, akik győztesként is nagylelkűbbek voltak nála
A Pest bombázásáért felelőssé tett tüzéreknek azonban nem volt kegyelem, honvédeink nem fogták vissza magukat a harc hevében.
Buda várának dicső visszavétele, május 21. 1992 óta a magyar honvédelem napja, de 1849-ben más is történt azon a napon. Varsóban Ferenc József éppen I. Miklós orosz cárral találkozott, aminek eredményeként 200 ezer orosz katona árasztotta el az országot, vérbe fojtotta a szabadságharcot.
Megalázó ünnepség
Görgei fenti mondatára visszautalva pedig Ausztria semmit nem köszönt meg, sőt. Bécs a megtorlás és elnyomás mellett a megalázásra is gondolt. Ferenc József 1852-es magyarországi látogatásán személyesen vett részt a magyarok szemében oly gyűlöletes Heinrich Hentzi tiszteletére emelt monumentális emlékmű avatásán a Szent György téren.
Hatalmas ünnepséget tartottak, a Dísz téren sörpadokat állítottak fel, az egész várban csak úgy folyt a sör. A magyarok tökéletes megaláztatásként élték meg az egészet, feltehetően ekkor vált a vereség, tehetetlen düh, elkeseredettség és megaláztatás egyik szimbólumává a sörrel való koccintás, ünneplés.
Idővel pedig az egész átlényegült a szabadságharc elvesztésére, az elnyomásra. Itt írtunk róla bővebben.
Kiemelt kép: Heinrich Hentzi. Forrás: Wikipedia
