Ha sokkal több bokorlakó énekesmadár – mint a barátposzáta, a kis poszáta, a fülemüle vagy a vörösbegy – élne például Budapesten, akkor biológiai úton lehetne védekezni a poloskainvázió ellen – mondta Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője az M1-nek.
Orbán Zoltán szerint ha a fővárosban az lenne a cél, hogy sokkal több fülemüléhez hasonló, bokorban fészkelő faj éljen, akkor meg kellene változtatni a felfogást a zöldterület-kezelésről. Sajnálatos módon a nagy parkjaiban hiányoznak a „valódi bokrok”. Amik vannak, azok felfelé terebélyesednek, így semmi nem tud bennük fészkelni: az igazi bokrok olyanok, mint vekni kenyér, az alapjuknál a legszélesebbek – emelte ki példaként a kökényt említve.
Ez azért is fontos, mert a lakott területen élő, fészkelő énekesmadarak táplálékának része a poloskalárva. Itt van az ázsiai márványospoloska-invázió, meg az afrikai vándorpoloska is bejött, és ha egészséges, fajgazdag lenne a környezet, akkor szépen kordában tartanák az ilyen invazív fajokat is, a poloskainváziók mértéke csökkenne. Megjegyezte: a szarkák nemcsak a lárvát, hanem a kifejlett poloskát is képesek megenni.
Kiemelt kép: vörösbegy. Fotó: DELFINO DOMINIQUE / HEMIS.FR
